Nem pont így terveztem az OST előtti szezont, de sajnos az élet közbeszólt

Németh Bernadett, a női válogatott hátvédje nem várt problémákkal szembesült nyáron, így az idei szezont nem valamelyik magyar EWHL-csapatban, hanem a kazah Ajszulu Almatiban tölti.

Egy svédországi kitérőt leszámítva gyakorlatilag a teljes eddigi felnőtt pályafutásodat az EWHL-ben töltötted – ősztől viszont nem egy magyar csapat, hanem az Ajszulu Almati mezét viseled. Honnan jött a lehetőség?

Igen, egy évet leszámítva végig az EWHL-ben játszottam. Ha jól számoltam, hat teljes szezont töltöttem a KMH csapatában, ötöt pedig a MAC-ban. Hogy honnan jött a lehetőség? Remek kérdés! Én kerestem meg őket a nyáron folyamán, hogy lenne-e szükségük hátvédre, és tudnék-e esetleg a következő szezonban az Ajszuluban játszani. Sokan szegezték nekem ugyanezt a kérdést, hogy miért pont ez a csapat és hogy kötöttem itt ki. Tavaly a szezon után a MAC-nál történt pár változás a stábban, Fodor Zoltán került vissza a vezetőedzői pozícióba, Kiss Andreát pedig másodedzői szerepbe helyezték. Nekem a szezon végén lejárt a szerződésem, majd jött a késői telefon Zoltántól, hogy nem illek bele idén a képbe, így sajnos nem fogok tudni szerződést kapni. Mindezt egy nappal a vb-felkészülés előtt… Rajtam kívül még négy másik hátvédet is elküldtek. Sürgősen csapatot kellett keresnem, de jött a világbajnokság, így nem akartam ezen stresszelni.

Kézenfekvő, illetve jégkorong szempontjából is remek választás lett volna, ha le tudok szerződni a HKB-hoz újra. Itt az edzőkkel, illetve a vezetőséggel is beszéltem még a vb előtt, úgy tűnt, minden rendben van. Abban állapodtunk meg, hogy a vb után véglegesítjük a dolgokat. A világbajnokságról hazatérve túlságosan nagy volt a csend, majd négy héttel a hazaérkezést követően jött a telefon: ne haragudjak, de sajnos mégsem fogok szerződést kapni. Itt jött a hidegzuhany, mivel majdnem július volt, és tudtam, minden normálisabb helyen már beteltek a légióshelyek. Írtam emailt az összes EWHL-csapatnak, megkerestem svéd, svájci, német csapatokat is. A nagy részük nem válaszolt, ha meg visszaírtak, a válasz minden esetben az volt, hogy sajnos megvan már a csapat a következő szezonra. Egyetlen pozitív visszajelzés érkezett, az Ajszulué. Nagyjából ez volt az egyetlen lehetőségem, így hát éltem vele. Nem pont így terveztem ezt a szezont az olimpiai selejtezőtorna előtt, de sajnos az élet közbeszólt.

Milyen nyelven kommunikálsz a társakkal?

Az első napok érdekesen teltek, amikor becsatlakoztam a csapatba. Az edző, a csapatorvos, illetve a felszerelésmenedzser csak oroszul beszél. A csapatban a lányok többsége is, leszámítva a légiósokat és egy-két kazah lányt. Egyedül a csapatvezetőnk beszél angolul, aki harmadszünetekben bejön az öltözőbe fordítani. De mindenki nagyon segítőkész még akkor is, ha nem feltétlenül értjük meg mindig egymást szavakkal.

Rajtad kívül vannak kanadai légiósok is a keretben. Őket honosítási céllal csábította magához a kazah klub?

Van pár játékos, aki több éve itt játszik, de van, aki hozzám hasonlóan csak most érkezett. A régebbi játékosok közül sem hallottam még senkitől, hogy valaki ezért érkezett volna.

Németh Bernadett Ajszulu-mezben, mellett ikertestvére, a női válogatott kapusa, Németh Anikó BJA-mezben

Hogyan zajlanak egy Közép-Európában szereplő belső-ázsiai csapat mindennapjai? Hol tartják az edzéseket? Van-e a csapatnak egy kimondott központja?

A központ Zeltwegben, Ausztriában van, illetve a csarnok is, az a hazai pályánk. A szállás pedig a csarnoktól 10 percre van autóval, Judenburgban. Általában heti 2-3 jeges edzés van délelőtt, ez attól függ, mennyi meccs van a héten. Alapesetben az EWHL-menetrend nem szokott túl sűrű lenni, de mivel itt egy rövidebb időszakra vannak besűrítve a meccsek, így van, hogy sorban minden héten 3 meccset játszunk.
Én a szárazedzéseimet egy nagyon jól felszerelt konditeremben tudom megcsinálni, ami itt található a városban, 15 perc sétára a hoteltől.

Van-e különbség a kazah klub és a magyar csapatok játékstílusa között?

Azt vélem felfedezni egyedül, hogy a régi iskolák hokiját próbálja az edző erőltetni, ami sok esetben már nem feltétlen működőképes. Sajnos nem fejlődött annyit taktikai szempontból a kazah hoki, mint amilyet az európai már évek óta.

Tizenegy évvel ezelőtt azt mondtad egy interjúban, hogy külföldön szeretnél játszani, amíg csak lehet – ehhez képest szinte végig Magyarországon játszottál. Hogyan látod a pályafutásod alakulását?

Az egyetlen ok, hogy hazajöttem anno, az volt, hogy elkezdtek itthon fizetni a női játékosoknak is. Ez szinte csodaszámba ment akkoriban. Hogy hogyan látom a pályafutásom alakulást?! Jó kérdés. Egyelőre nem tervezek hosszútávra. Nem gondoltam volna, hogy idén nyáron azon kell gondolkodjak, lesz-e hol játszanom egy olimpiai selejtező előtt. Hiszen egy nagyon fontos szezon áll/állt előttünk. Nagy mélypont volt ez nekem, nehéz volt ezen túllendülnöm. Rengeteg munkát, időt és energiát fektettem bele az évek során, mind klub, mind válogatott szinten, és az, hogy egyik magyar csapathoz sem férek be, eléggé megviselt. Inkább több légióst foglalkoztatnak a MAC-nál, és úgy igazán a valódi indokát sem kaptam meg az elküldésemnek.

Szerettem volna minimum 200 válogatott mérkőzésen részt venni, utána visszavonulni, ha jól számolom, valahol a 159-nél tarthatok. Jelen pillanatban csak azt tudom, hogy szeretném a maximumot kihozni magamból ebben a szezonban, és meglátjuk mit hoz a jövő az olimpiai kvalifikáción a csapattal. Ha sikerrel járunk, márpedig bízzunk benne, hogy igen, akkor mindenképpen jövő szezonban is tovább húzom még az igát. Hogy hol, azt még nem tudom…

fotó: MJSZ/Vörös Dávid