Isten veled, Csuha!
Gábor! Hazugság lenne azt írni, hogy szerkesztőségünk ismert Téged legközelebbről a magyar hoki világában. Többek között ezért sem lehet szubjektív megemlékezésünk célja, hogy teljes képet fessünk az anno mérnöki diplomát szerző, de mégis évtizedeken át a jégkorongsportban fáradhatatlanul tevékenykedő legendás szakember szerethető, egyben komplex személyiségről. Azt viszont nyugodt szívvel állíthatjuk, egyúttal tűzbe is mernénk tenni érte a kezeinket, hogy olyan meghatározó értékeket teremtettél, s váltál ezáltal példaképpé, ami a jelenkornak iránymutatásként, a jövő nemzedékeinek pedig követendő precedensként kell szolgálnia. Pap Gábor előtt tisztelgünk.
Valószínűleg elmosolyodnál azon, Gábor, ha azt mondanám, első benyomásra talán nem Te tűntél a világ legközvetlenebb emberének – viszont ez rögtön átvezet hitvallásod alapjaihoz: a tisztességesség, alázat, becsület, progresszivitás jegyeiben élted mindennapjaidat, s miután megbizonyosodtál arról, hogy a másik felet kizárólag csak a jószándék vezérli, egyből kitártad kapuidat az arra érdemesek előtt. Folyamatosan tettél a kollektív közösség érdekében, s nagyra értékelted, ha valaki fogékony sportéleti, történelmi, vagy akár közéleti diskurzusokra. Szabadidődben nem egyszer önzetlenül segítettél másokon, ráadásul még akkor is azon pörögtek gondolataid, miként lehetne szeretett sportágadat, a magyar jégkorongot szebbé, jobbá tenni. Sosem felejtem el egyik személyes találkozásunkat, amikor segítséget kértem Tőled. Miután teljes készséggel rendelkezésünkre álltál munkaidődön kívül, tüstént ötletelgetésbe lovalltad magad, s elmondtad, szerinted hogyan lehetne a magyar bajnokságot versenyképesebbé tenni. Lenyűgözött, ahogyan a Ferencváros csapatmenedzsereként félre tudtad tenni a személyes érdekeidet, s először madártávlatból, objektíven közelítetted meg a kérdéseket, kizárólag a közjó érdekét szolgálva. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy legjobb barátod éppen az ősi rivális megszállott fanatikusa. Azzal persze nem lehetett vádolni Titeket, hogy ne civakodtatok volna órák hosszat, mint ahogyan azt jó cimborákként illik; a nap végére azonban mindig szent volt a béke, s már a meccsnaptárat böngésztétek, melyik csarnokba kellene kilátogatni legközelebb. Amikor aztán 2022 nyarán Törőcsik András eltávozott az élők sorából, szinte elsőként emlékeztél meg az Újpesti Dózsa egykori kiválóságáról. Amilyen tisztelettudó hangnemben beszéltél a riválisokkal – még akkor is, ha éppen nem értettél egyet -, az sokat elárul szerethető karakteredről. 2019-ben Egri Istvánhoz intézett mondataid szemléltető példaként szolgálnak, kérlek, engedd meg, hogy alább változtatás nélkül közöljük:
“Sokkal nagyobb mértékben jutottunk előre, sokkal több tapasztalatot, sokkal több tudást szereztünk, mint amikor egymás után háromszor megnyertük a bajnoki címet.” (Egri István, a DVTK Jegesmedvék klubelnökének szavai a szlovák Extraligás tapasztalatokról – a szerk.)
Pista bácsi! Le a kalappal Előtted, a DVTK Jegesmedvék előtt. Tisztellek, mert amit Te Miskolcon letettél az asztalra a Magyar Jégkorongért, az maga a csoda! Biztos vagyok benne, hogy óriási előrelépést tett a Magyar Jégkorong, hogy 3 kiváló csapatunk magyar bázisú nemzetközi, az Erste Liga színvonalánál jelenleg magasabb szinten tud versenyezni. Bárcsak mi is ott tartanánk, ahol most Ti vagytok. De! És minden hátsó szándék nélkül, nincs annál nagyobb büszkeség, mint Magyar Bajnoknak mondani a csapatot, akiért minden áldott reggel felkelsz, küzdesz, dolgozol. Nekem az Isten megadta ezt az életemben, emlékszel, pár hónapja egy ligaértekezleten ezt el is mondtam. De ez a múlt. Ezt a statisztikusok megjegyzik, felírják. Egymás után 3x megnyerni a Magyar Bajnokságot, úgy, hogy a jégkorong annyit változott az elmúlt 20 évben, mint a ZX Spectum számítógép a mostani okostelefonok világához képest, nagyon nagy teljesítmény! Mi akkor nyertünk bajnokságot, amikor a világ jégkorongja már zsebszámológéppel számolt, nekünk meg az abakusz maradt. A 26. bajnoki címet szereztük nemrég a Ferencvárosi Torna Club jégkorong-szakosztályának. Nem nyertünk Erste (MOL) ligát sose. De Magyar Bajnokságot 26 alkalommal igen. És erre büszkék leszünk. Ha még nem is szereztünk annyi tudást és tapasztalatot, mint egymás után három MAGYAR bajnoki címmel…”
A IX. kerület szívében, a Ferenc körúton cseperedtél fel, sosem felejtetted el, honnan indultál, milyen értékek mentén neveltek szüleid – amiket sokszor hangoztattál is, emellett mindig előszeretettel kitekingettél egy-két fajsúlyosabb történelmi eseményre, párhuzamokat vonva szüleid sorsával. Később apaként fontosnak tartottad a gyermekeidnek is átadni azokat a normákat, amiket elődeidtől örököltél. Nem utolsósorban, ahogyan azt negyedsváb származásúként ildomos, apudra sokszor „Faterként” hivatkoztál, akinek egyben a Ferencváros iránti elkötelezettségedet is köszönheted. Az alábbiakban édesapád és a Ferencváros közötti kapocsról szeretnénk kiragadni néhány gondolatodat:
„Isten éltessen Fater! A legnagyobb Fradista nekem! Kedvenc mondása: Kisfiam, a Ferencváros nélkül lehet élni, csak nem érdemes!
Mindenre ő tanított, amit ma tudok a nagybetűs életről. Ő az, aki nélkül sehol nem lennék, Ő az, aki megmutatta, mit jelent megszületni, felnőni, hinni, dolgozni… Sosem kételkedett Anyámban, magában, bennem…Tudta, mit akar, tudta, mire képes, nem akart többet, jobbat, szebbet vagy éppen mást.”
Természetesen a gyermekeid is fontos szerepet játszottak életedben: „Mindkettőre büszke apaként nézek, és látom, tudom, hogy ők jobban fogják csinálni, mint én!”
Szintén elsők között biztosítottad támogatásodról a Fradi-család összes tagját 2020-ban, amikor a COVID betette a lábát Magyarországra: „Úgy adta a sors, az élet, hogy a Ferencvárosi Torna Club-ért dolgozhatok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Srácok, kitartás, mi egy Család vagyunk. Bárkinek bármire szüksége van, tudja a telefonszámomat. Minden rendben van és lesz!”
Munkásságod rendkívül szerteágazó volt: éveken át dolgoztál az FTC Sportigazgatóságának elnökeként, alapító atyja voltál a Fradi Fair Play Bizottságának, nem utolsósorban pedig részt vettél a Magyar Jégkorong Szövetség elnökségének, s bizottságainak munkájában. Amikor időd engedte, bérletesként kilátogattál a Ferencváros labdarúgó mérkőzéseire, a jégkorong szakosztályért pedig több, mint húsz éven át fáradhatatlanul dolgoztál. Akkor sem hagytad pácban a zöld-fehéreket, amikor hosszas csillogás után kvázi a ferencvárosi jégkorong puszta léte forgott veszélyben – Te az életed árán sem hagytad volna el a süllyedő hajót, a becsületszavad és elhivatottságod mindig többet ért. Elévülhetetlen érdemeket szereztél az utóbbi esztendők bajnoki meneteléseiben, felfoghatatlan, hogy szeptember közepén még kicsattanó boldogsággal illesztetted fel a harmadik csillagot a Tüskecsarnok jegére a 30. magyar bajnoki cím apropóján. Gábor, úgyis tudod, mennyien szerettek és tiszteltek életed során, de hadd emlékeztesselek rá még egyszer: miután váratlanul itt hagytál bennünket, azonnal elkezdtek özönleni a részvétnyilvánítások az FTC-család tagjaitól, barátoktól, jégkorongkedvelő emberektől, ellenfélszurkolóktól – még a legnagyobb rivális csapatkapitánya, Benk András is osztozott a gyászban.
Felfoghatatlanul nagy űrt hagysz magad után, tevékenységedet szinte lehetetlen lesz pótolni. Emlékedet örökké megőrzi a magyar jégkorongos társadalom!
Isten nyugosztaljon, Pap Gábor, Csuha!
fotó: FTC-Telekom
