Egy évtizeddel ezelőtt Nyilas Misi új ruhát kapott.
“Miért nem készítünk végre egy híroldalt, talán ez volt a közel öt év alatt, amit a legtöbben kérdeztek tőlünk. Úgy érezzük ? pontosabban: reméljük ?, most jött el ennek az ideje.” ? ezzel a mondattal kezdődött 2012. augusztus 31-én az a bejegyzés, amit F. Kapus írt annak alkalmából, hogy a Jégkorongblog a blog.hu rendszeréből távozva önálló felületet kapott. Az oldal az elmúlt tíz évben bizonyította a létjogosultságát, voltak hullámhegyek és ?völgyek, de ami talán kívülről a legszembetűnőbb lehet, az a szerkesztők létszámcsökkenése. Amikor a JKB a 10. születésnapját ünnepelte 2017 novemberében, az olvasók kérdéseket tehettek fel nekünk. Akkor hatan válaszoltunk, és bár csak öt év telt el, steróval együtt már csak mi ketten maradtunk szorosan a blog kötelékében az akkori válaszadók közül.
Mozgalmas évtizedet tudhatok magam mögött. Egyetemistaként vágtam bele, aztán házas ember lettem, majd idővel kétgyerekes családapává váltam. Emiatt változott a pluszmunkára fordítható kapacitásom: amíg néhány évvel ezelőtt vidáman tudtam foglalkozni egy társasházban ücsörögve a különböző európai bajnokságokkal, valamint bőséggel nézhettem jégkorongos közvetítéseket is, addig egy ovissal és egy újszülöttel már egy családi ház dolgozószobája és nappalija között ingázom, és bizony a délutánjaimat már nem a streamek, hanem a családdal való időtöltés öleli fel. Reményeim szerint a ház körüli teendőkkel végre utolérem magam, így újra több bejegyzés születhet a JKB-n a különböző európai topligákról.
Talán sokan nem gondolnak bele, de sok más portállal ellentétben a Jégkorongblognak nincs saját irodája, központja, hanem mindenki home office-ban, a saját nappalijából és dolgozószobájából ügyködött az elmúlt tíz évben. Emiatt sokszor előfordult, hogy a munka és a magánélet közötti határ összefolyt, egyszerre kellett helytállni a kisgyerekekkel és a meccsírással is. A most zajló női A csoportos világbajnokságon is volt olyan meccs, ahol egy-egy harmad között meseolvasást és babafürdetést tartottam.
Az elmúlt szezon átalakulásairól június végén már összedobtam egy bejegyzést, ami röviden arról szólt, hogyan kaptam meg kényszerből a csapatkapitányi karszalagot ? vagy hogy szakszerű legyek: hogyan kaptam meg kényszerből a C felvarrót ?, és várom már, hogy másik tulajdonosra leljen a tisztség. Örömmel jelenthetem: szeptember 1-jétől hivatalosan is új főszerkesztő kerül a Jégkorongblog élére.
(KHL Pisti)
Pisti fonalát felvéve: a blog vezérlőpultjához majd? kerek évtized után igazolok át a Nemzeti Sporttól, ahol 2013 óta gardíroztam szívügyemként legkedvesebb sportágamat ? a honi hokis körforgásba még anno a jó öreg ?kukásmezes? miskolci félamatőr időszakban kerültem bele menthetetlenül, hogy aztán a krakkói feljutással kezdődően immár hivatásszerűen tudósítsak minden fontosabb itthoni és külföldi jégkorongos eseményről, megkoronázva a februári, pekingi téli olimpiával. Bántó közhelyfordulattal írhatnám, hogy sokunkhoz hasonlóan a kezdetektől fogva megveszekedett blogolvasóként egyszerre megtiszteltetés és felelősség mostantól a hazai hokis Bibliát gondozni, s a Pisti által említett átmeneti kényszeridőszak után visszavezetni az őt megillető helyre. Ám tényleg így gondolom, és ennek érdekében mindent el is követünk majd: külsőleg-belsőleg megújulunk ? már csak azért is, mert lépést kell tartanunk a mai kor mindennemű technikai igényeivel ?, de a legfontosabb véletlenül sem változik. Jelesül: ezentúl is igyekszünk mindenről beszámolni, a tőlünk telhető exkluzivitással és objektivizmussal; amikor kell, dicsérettel, amikor kell, építő kritikával. JLE!
(GK)
A személyi változások mellett várhatóak az oldal megjelenésében is újdonságok. Röviden: újraszabjuk Nyilas Misi ruháját. Tíz év alatt sokat változott a világ, például már nem asztali gépekről, hanem okostelefonokról olvassák a JKB-t és az is látszik, hogy jobban nyitni kell a közösségi média és új típusú tartalmak felé. A szabóolló és a mérőszalag már javában dolgozik, reméljük hamarosan fel is lehet próbálni az új ruhát.
