A DAB–BJAHC vezetőedzői reflexiói.
Somogyi Balázs, vezetőedző, DAB: “A DEAC elleni meccshez képest egy másik csapat jött ki a jégre. Az egész mérkőzés értékelhetetlen volt számunkra, elfogadhatatlan. Nyilván az egy hosszú folyamatos, hogy beépítsük a fiatalokat, s a szurkolóink csak miattuk erőltették meg a hangszálaikat, mert ők kapartak a jégen. A munkamorálunk és a fejünk az teljes
káoszban volt, semmi akaratot nem láttunk a jégen, még azt sem, hogy megakadályozzunk egyes támadásokat, belevetődjünk korongokba, vagy áldozatot hozzunk. Ezek megvoltak a DEAC ellen, ezért voltunk közel a győzelemhez. Nagyon nehéz egy ilyen mérkőzés után beszélni, számomra ez új szituáció, és egy feladatom van, hogy valahogy ezt helyrehozzuk. Nem érdekel ki sérült, ki nem játszik, az érdekel, hogy aki a pályán van, az tegyen meg mindent a jégen. Ehhez nem az kell, hogy ki milyen ügyes, ki mennyire képzett, ki hogyan korcsolyázik, ez fejben dől el.”
Kangyal Balázs, vezetőedző, BJAHC: “Büszke vagyok a srácokra a meccs elejéért, mert ugyan késve érkeztünk a közlekedési nehézségek miatt, de nagyon készen álltak a kezdésre, s az első harmadban még jó dolgokat is mutattak. A második elején szerzett negyedik gól után azonban káosz jellemezte a játékunkat, nem azt mondom, hogy rossz volt nézni, de néha inkább a közönség felé fordultam, annyira rettenet volt, amit láttam. Viszont a harmadik harmadban változtattak valamit a srácok. Én annyit kértem, hogy amikor megjövünk egy mérkőzésre, akkor mutatunk egy képet magunkról, s amikor felülünk a buszra, akkor jobb csapatként üljünk fel, ahogy megérkeztünk. Nem sokkal, elég nekem egy nagyon kicsike és a harmadik harmadba ezt meg is léptük. Különösebb konzekvenciát azonban nem lehet levonni ebből az eredményből, gratulálok a srácoknak, de a legfontosabb az, hogy gyorsan felejtsük el és készüljünk vasárnapra.”
[jbl mol-2024-61]
Hozzászólások
Ideje lenne egy kicsit “megérkezni” a bajnokságba. Nem érdekel, hogy ki mennyire fiatal, ki mennyire tapasztalt, és ki az aki először lépett jégre ebben a ligában. Mint, minden bajnokságban vannak jó, és jobb csapatok, de a küzdést,motivációt és alázatot soha nem szabad a pályán kívül hagyni. Egymásért, a klubért, a címerért és a szurkolókért kell küzdeni. Hajrá, Bikák!