A lengyel hokej.net munkatársai egy több száz éves utazásra vitték az olvasót, a sportág születésének szentélyébe.
A jégkorong Kanadában nem csak nemzeti sport, de szinte már vallás is. Azonban hiába keresünk Montrealtól keletre NHL-csapatot. Erről persze senki ne gondolja, hogy Kanada atlanti részén (Québec, Új-Skócia, Prince Edward-sziget, New Brunswick, Newfoundland, Labrador) kevésbé kötődnének a sportághoz, vagy kevesebb figyelmet fordítanának rá. A lengyel hokej.net munkatársai jártak az ország ezen részén és még egy egészen elképesztő múzeumot is felfedeztek.
Hogy mennyire fontos errefelé a jégkorong, elég ha csak a Quebec Maritimes Junior Hockey League (korábban Quebec Major Junior Hockey League) csapataira gondolunk: Halifax Mooseheads (Nathan MacKinnon is játszott itt), Acadie-Bathurst Titan (ahonnan Roberto Luongo, az 1997 es draft 1/4-ese indult), Cape Breton Eagles (ahonnan Marc-André Fleury Pittsburghbe érkezett), Charlottetown Islanders, Montcon Wildcats vagy a Saint John Sea Dogs. A nagy versenyek és események is általában elkerülik az ország ezen részét, többek között sokkal kisebb népességük miatt (a régió legnagyobb városa Halifax, kevesebb mint félmillió lakosú, ami Új-Skócia népességének a fele.) De persze voltak kivételek, 2022 és 2023 fordulóján Monctonban (New Brunswick) és Halifaxban rendezték a junior világbajnokságot, amelyen a kanadaiak aranyat nyertek. Korábban több junior tornát tartottak itt, például 2003-ban (házigazda Halifax és Sydney Új-Skóciában), majd öt évvel később a tartományi főváros és Quebec City elit-vb-t rendezett.
Cole Harbour ma már Halifax egyik városrésze, annak bejáratánál egy üdvözlőtábla figyelmeztet arra, hogy azon a helyen jársz, ahol Sidney Crosby született. A szupersztárt imádják Halifaxban. Bármerre jár az ember, akár Scotiabank Centre-nél, akár a város legnagyobb történelmi és turisztikai jelképél, a Citadellában, vagy akár egy kiskocsmában, mindenhol találkozik a Crosby-mánia jelképeivel.
Az igazi gyöngyszem azonban Windsorban található, körülbelül egy órányi autóútra Halifaxtól, itt van a jégkorong kezdeteinek múzeuma, azaz a jégkorong szülőhelye. Windsor és Herring Cove területeit amúgy is a jégkorong bölcsőjének tekintik. Itt van a Long Pond Lake, ahol a kanadai gyerekek először kezdték el játszani az őslakos kanadaiaktól megfigyelt játékot, amely gyakorlatilag a fagyott vízen történő korcsolyázást és a fakorongok botokkal történő ütéseit foglalta magában. Az itt játszott barátságos és amatőr mérkőzések említése a 17. és 18. század fordulójára nyúlik vissza. A 19. század elején Kanada legrégebbi egyeteméről, a King’s College-ból származó fiúk először játszottak szervezett jégkorongmeccset a tó fagyott felszínén, és az esemény felszerelését az ezen a területen élő Mi’kmaq törzs biztosította, akik évszázadok óta gyalulták a botokat és korongokat. Ők mutatták be téli hobbijukat az Európából újonnan érkezőknek.
A Birth of Hockey Museum a Clifton Museum Parkban található, pontosabban Thomas Haliburton politikus, játékvezető és író tizenkilencedik századi otthonában. Az épület felét egy három emeleten található jégkorongmúzeum foglalja el, a többi Haliburton háza, amely nyitva áll a nyilvánosság előtt. A bejárat előtt egy nagyon feltűnő transzparens fogad minket, amely arról tájékoztat, hogy a jégkorong szülőhelye felé tartunk. A csillogó, hatalmas arénákhoz szokott észak-amerikai hokirajongót itt éri az első sokk, itt egy nyikorgó, régi fapadlón sétálunk, és bepillantunk a három emeleten található szobák sorába, amelyeket régi, virágmintás háttérképek díszítenek. A szobák tele vannak jégkorong ajándéktárgyakkal a padlótól a mennyezetig.
A kiállítás egyes elemei alkotják a jégkorong történetét, az őshonos kezdetektől az első férfi és női csapatokig, amelyek a 19. és 20. század fordulóján alakultak ki. 1904-ben megalakult a Windsor Avonians, az 1900-as évek elejének legsikeresebb helyi klubja, de meglepetésre a Windsor női jégkorongcsapata már az 1890-es években jégre lépett. A játékosok a Stannus St. Rink jégpályán játszották mérkőzéseiket, amely Kanada legrégebbi ilyen típusú épülete, és amelyet 1897-ben építettek.
A múzeumban rengeteg emléktárgyat található, amelyeket minden jégkorongrajongó biztosan érdekesnek talál, például az eredeti szék a Montreal Forum csarnokból az 1930-as évekből. Számos polc tele a kort idéző felszerelésekkel, a falakat az új-skóciai jégkorongról szóló első újságcikkek és a legfontosabb kanadai jégkorong-eseményeket dokumentáló újságkivágások keretezik, például az 1972-es Summit Series, amelyet a Maple Leaf játszott a Szovjetunióval.
Egy kissé sokkolóak első pillantásra a horogkeresztes jégkorongcsapat fotói, amely 1908-1916-ban Windsor klub volt. Természetesen a kontextus itt fontos: jól ismert tény, hogy mielőtt Hitler eltorzította és örökre megváltoztatta a horogkereszt jelentését, legalábbis általában a nyugati kultúra számára, ez a grafika a béke, a jólét és a boldogság szimbólumaként működött, akár az ókori rómaiak, akár az indiánok, akár az Észak-Amerikában élő őslakosok körében.
Érdemes megemlíteni a The Coloured Hockey League-et, egy olyan bajnokságot, amelyben a fehéreken kívül más színes játékosok is szerepeltek. Érdekes, hogy ezeknek a versenyeknek kissé eltérő szabályai voltak, mint a tipikusabb ligáknak, amelyek idővel lehetővé tették néhány újítás bevezetését a jégkorongban, mind technikai, mind a játékszabályokkal kapcsolatban. A jégkorong szülőházának következő szobáiban rengeteg jégkorongfelszerelés található, és alaposan szemügyre vehető, hogyan fejlődött az évtizedek során, és hogyan fejlődött, egy gyors, de egyre biztonságosabb sportágat biztosítson a játékosok számára.
Végignézhetjük a botok fejlődését is. A fent említett Mi’kmaq törzsből származó bennszülöttek sporteszközeitől az akkor már modernek számító, a huszadik század elejéig, amikor Joseph Julien, az új-skóciai Truro városában gyertyán botokat faragott. Később fia, Alexander vette át a szakmát. A gyertyán és a juhar volt akkor a leggyakrabban használt alapanyaga a botok gyártásának. A botok mellett a múzeum kesztyűk, védők, kapusmaszkok, mezek, korcsolyák és az élesítéshez szükséges felszerelések nagy gyűjteményével is rendelkezik. A kiállítás sok helyet szentel a női jégkorong kezdeteinek. Windsornak 1890 óta, Edmontonnak kilenc évvel később volt női csapata, és az 1920-as években már volt egy teljes női jégkorongliga.
A tárlat egy egészen fantasztikus utazást mutat be, a jégkorong születésétől napjainkig. A helyi indián törzsek ősi játékától a mai modern sportágig. A lengyel kollégák képes utazásáról sok-sok fotót ezen a linken lehet megtekinteni.
Forrás és fotók: hokej.net
