Ezt a Hlinka-Gretzky kupát nyerő kanadai csapat játékosai mondták csapattársukról, Jack Ivankovicról.

Másfél hete ért véget Edmontonban a Hlinka-Gretzky Kupa, amely a világbajnokság mellett a legfontosabb és legerősebb szintű -as esemény. A tornát nem meglepő módon ismét nyerte, miután a döntőben 2-1-re verte Csehországot. A hazaiak és az egész torna legjobbja a juharfaleveles kapusa, Jack Ivankovic lett, aki egészen elképesztő 97,3%-os védési hatékonysággal és 0,67-es kapottgól-átlaggal zárta a tornát. Nem véletlen, hogy a 17 éves kapusról ilyen elismerősen nyilatkoztak a csapattársai, ahogy az sem meglepetés, hogy hosszú évek után róla mondták azt először, hogy ő veheti át Patrick Roy, Martin Brodeur és Roberto Luongo örökségét.

 

A kanadai válogatottnak ugyanis hosszú évek óta nincs egy olyan stabil első számú kapusa, nem úgy, mint az ellenfeleinek. A svédeknél ott van Linus Ullmark, a finneknél Jusse Saros, az amerikaiak és az oroszok pedig a bőség zavarával küszködnek, hiszen előbbinél bármikor bevethető a Connor , Thatcher Demko, Jake Oettinger trió, utóbbinál pedig a Szergej Bobrovszkij, Andrej Vasziljevszkij, Igor Sesztyorkin hármas. Jól mutatja a kanadai hokikapus-válságot az a tény, hogy az elmúlt nyolc évben mindössze egy kanadai cerberus kapta meg az -ben a Vezina-trófeát, ám Marc-Andre győzelme inkább érdemei elismerése volt és egy nagy adag anomália. Persze lehet azt mondani, hogy a már említett időszakban a kanadai válogatott nyert négy aranyérmet a világbajnokságokon, de ha megnézzük, hogy kik álltak a kapuban, akkor rögtön szembetűnik, hogy nem ők voltak a siker alapkövei. Kanada nyert Mike Smith, Cam Talbot, Sam Montembeault és Darcy Kuemper vezetésével, de egyikük sem tartozik a legszűkebb elitbe. És akkor még nem beszéltünk azokról, akik igazán jó ajánlólevéllel indultak a drafton.

Az utolsó kanadai kapus, akit az első körben választottak ki, a detroiti Sebastian Cossa volt 2021-ben, előtte pedig Chet Pickard 2008-ban, de sem Cossa, sem pedig a Nashville által a 18. helyen kiválasztott Pickard nem játszott az NHL-ben. Ugyanígy járt 2021-ben a Cossa utáni második kanadai, Benjamin Gaudreau is, akit a San José választott a harmadik körben – az összesített 81. helyen –, ám még belépőszintű szerződést sem kapott, és azóta az AHL-be került. Végül pedig ne feledkezzünk meg Carter Hartról. 2016-ban ő volt az utolsó, aki a posztját tekintve az első helyen kelt el, szerepelt is az NHL-ben, de igazából sosem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket.

Ezen változtathat Ivankovic. A Mississauga Senatorsban nevelkedett hokist a Mississauga Steelheads választotta ki az 2023-as draftján, az összesített hetedik helyen. Hogy ez mekkora nagy dolog, azt jól szemléltei, hogy az elmúlt 11 évben mindössze egy kapust választottak ki az első körben (Benjamin Gaudreau, 2019, Sangria Sting). A játékosmegfigyelők már akkor különlegesnek nevezték és azt mondták róla, hogy szupersztár lesz, és Kanada jövőbeli number one-ja. Ivankovic hihetetlenül atletikus, jobban mozog mint bármelyik kapus, akit a játékosmegfigyelők az elmúlt években láttak. A reakcióideje messze átlagon felüli és utolérhetetlen, a kesztyűs keze pedig szinte verhetetlen. Veleszületett képessége, hogy fejben mindig egy-két lépéssel előrébb jár, látja, mi fog történni, ezért még a képzett csatároknak is óriási feladat a megverése. Technikailag közel áll a tökéletességhez, a helyezkedése páratlan és soha nem adja fel, hatalmas harcos.

ivankovic

Aki ennyire tökéletes, annál biztosan felmerül, hogy hol lehet a csapda. Nem kivétel ez alól Ivankovic sem, akinek a magassága a legnagyobb probléma, hiszen mindössze 180 centi. Az NHL-ben stabilan első számú posztot birtokló hálóőrök közül a már említett Juuse Saros a legkisebb a maga 179 centijével. A magasság kulcskérdés, hiszen az edzők, a scoutok és az general manager ritkán választanak alacsony kapust a drafton még akkor is, ha a képességek nyilvánvalóak és átlagon felüliek. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a GM-ek és az edzők simán figyelmen kívül hagynak egy kapust a drafton, ha kicsi. Olyat keresnek, aki kapufelület nagy részét fedezi és nem kell túlkompenzálnia a sebességgel és az atletikussággal, mert még a legmozgékonyabb magas kapusok is küzdenek azzal, hogy minél nagyobb részt takarjanak be. A magasság és a képesség ellentétére tökéletes példa a 182 centis Dustin Wolf esete. A 23 éves kapus leiskolázta a mezőnyt az AHL-ben: kétszer volt a liga legjobb kapusa és még egy MVP-címet is begyűjtött, de amikor felkerült a farmcsapatból a Calgaryba, csak szenvedett a magassága miatt: 15 meccsen 7-7-es mérleget ért el 3,16-os gólátlaggal és 89,3%-os hatékonysággal.

A magasságbeli hátrányt egyelőre nem tekinti tragikusnak Ivankovic, aki így nyilatkozott erről: “Nem vagyok egy magas srác, de 17 éves vagyok még csak, van még időm nőni.” Így vannak ezzel a scoutok és a szakértők is, aki egyetértenek abban, hogy egyrészt az egész OHL-t és korosztályát dominálni fogja a 2024/25-ös szezonban, másrészt ha tényleg nőne még 5-7 centit, akkor a felnőttek között is a legjobb lehet. Érdekesség, hogy Ivankovic édesapja (Frank) szintén kapus volt és 17 évesen ugyanilyen, de amikor 19 lett és 1995-ben a Pittsburgh draftolta, már magasabb volt 7-8 centivel.

Ivankovic a 2025-ös drafton lesz először elérhető, akárcsak honfitársa és vetélytársa, Joshua Ravensbergen. A Prince George Cougars () hálóőre jelenleg lépéselőnyben van Ivankoviccsal szemben két okból is: egyrészről több mint egy fél évvel idősebb vetélytársával, ami közel sem annyira jelentős dolog, viszont már most 193 centi, ami viszont behozhatatlannak tűnik. Ez viszont döntő lehet a drafthelyeknél, a szakértők szerint ugyanis a magasság annyira befolyásolhat mindent, hogy Ivankovic hiába jobb minden szempontból, ha nem nyúlik meg látványosan, akkor később választhatják. Abban az esetben, ha bármelyik csapat ennek ellenére hamarabb választja Ivankovicot, a szakemberek szerint igazi szenzáció lenne és azt jelentené, hogy Ivankovic óriást lépett a Roy, Brodeur, Luongo trió felé.