Besenyei Botond, a DVTK Jegesmedvék U16-os játékosa a szezon közben cserélte a magyar csapat felsőjét a finn SaiPa mezére. Most a Jégkorongblognak mesélt az elmúlt hónapok eseményeiről, tapasztalatairól és a jövőbeni terveiről.
Miért döntöttél az országváltás mellett?
Minden sportoló mindig a lehető legmagasabb színvonalon szeretne játszani, illetve fejlődni, és köztudott, hogy Európán belül Finnországban van az egyik legjobb utánpótlás-rendszer, nem véletlenül kerül ki innen annyi játékos Észak-Amerikába. A DVTK is támogatta a lépésemet, hogy szezon közben eligazolhassak, ráadásul jól felkészítettek az elmúlt 10 évben, kiváló alapokat kaptam. Másrészt a SaiPa szeret fiatal játékosokat idősebb korosztályokban játszatni, ez pedig sokat tud segíteni egy fiatal játékos fejlődésében, ez a hozzáállás nagyon vonzó tud lenni egy klub részéről.
Hogyan ment a beilleszkedés, van-e honvágyad 15 évesen?
Nagyon könnyen sikerült mindenkivel jó kapcsolatot kiépíteni, nagyon befogadó és kedves volt az egész csapat, az első edzésem után már együtt mentünk vacsorázni. Persze az is segített a helyzetemen, hogy Farkas Olivér a szobatársam, megmutatott mindent, ami szükséges lehet a kinti élethez. Honvágyat sosem éreztem, mindig arra próbálok fókuszálni, hogy amíg itt vagyok, addig mindig a jégkorong legyen az első számú. Megpróbálom minden nap a lehető legjobbat kihozni ebből a lehetőségből.
Miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt egy évben és mi az, amiben a legtöbbet kellene?
Úgy érzem, mindenben tudtam egy nagy lépést tenni előre, de leginkább a támadó harmadon belüli játékom fejlődött. Sokkal jobban átlátom a játékot, az emberelőnyöket is nagyon jól tudom irányítani. Amiben még mindig sokat kell fejlődnöm, az a saját kapu előtti védekezés, a „takarítás”, de ezen már elkezdtem dolgozni az edzőkkel, szóval úgy gondolom, jó úton haladok.
fotó: SaiPa
Mennyivel másabb és intenzívebb a finn liga, mint a hazai?
Taktikailag sokkal összetettebb, ennek köszönhetően sok dolgot teljesen máshogy csinálnak, ez meg is lepett. Ezt az első meccsemen rögtön meg is tapasztaltam, amit egyetlen edzéssel a hátam mögött játszottam. Érzésem szerint a finn U16-os bajnokság az osztrák U18 fölött van, ráadásul maga a játék is sokkal gyorsabb.
15 évesen a finn U16-ban játszhatsz, de két meccs erejéig az U18-ban is lehetőséget kaptál. Mekkora a különbség itt a korosztályok között és mekkora itthon?
Otthon a lépés az U16 és az U18 között eléggé könnyen megtehető, nincsen nagy változás a két korosztály között. Itt sokkal nehezebb: nagy az ugrás a játék sebességében, a fizikális játékban, plusz fejben is jobbnak kell lenni és sokkal gyorsabban kell jó döntést hozni. Ráadásként pedig az edzők azt is elvárják, hogy fiatalabbként se hibázz.
Ebben a korosztályban mennyien kísérik figyelemmel a meccseket?
Változó, minden csapatnál más. A legkevesebben U16-os meccsen vannak, kb. 50-100 ember, az U18-as otthoni mérkőzésekre viszont 150-200 néző is kíváncsi volt, de amikor Espoo-ban játszottunk, nagyjából 250-en voltak. Az U18-as meccseken már előfordulnak NHL-es scoutok is, többet is lehetett látni már a lelátókon a szezon vége felé.
Tavaly bemutatkoztál az U16-os majd az U17-es válogatottban is. Milyen érzés volt?
Természetesen mindig jól esik a válogatottban játszani, a saját korosztályomban lévő játékosokkal már régóta ismerjük egymást, a csapat nagy részével U14 óta együtt játszunk. Amikor viszont feljátszottam U17-be, az egy jó visszajelzés volt, hogy a megfelelő irányba haladok, és hogy ezen az úton kell mennem tovább.
Mi a távlati cél a hokiban, hogyan látod magad 2, 5 és 10 év múlva?
Természetesen most 15 évesen is ott lebeg az NHL a szemem előtt, sokan mondták, hogy elérhetetlen, ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy elérhetem, de tisztában vagyok azzal, hogy sok áldozattal fog járni. Két év múlva már boldog lennék, hogyha bemutatkozhatnék a Liigában vagy a Mestisben, az is nagy lépés lenne a végső cél felé, 5 év után meg már Liigában alapjátékos szeretnék lenni. 10 év az nagyon messze van, annyira nem szeretnék a jövőbe nézni, jelenleg az a legfontosabb, hogy minden nap jobb legyek.
fotó: DVTK Jegesmedvék
