Hadobás Zétény érdekes utat járt be a bolzanói világbajnokságon: a Svédországban játszó légióshátvéddel eleinte csak elvétve számolt a szakvezetés, de a 21 éves bekk végül így is kiváló produktummal rukkolt elő a két legfontosabb mérkőzésen, aktív szerepet vállalva ezzel a világbajnoki aranyéremből és a feljutásból. Vele elemeztük az elmúlt időszak történéseit az MVM Dome-ban.
Bolzanóban az utolsó két mérkőzésen még egy lapáttal rápakoltál eddigi teljesítményedre, ott a védelem egyik vezérévé léptél elő – mindezt úgy, hogy a vb elején alig jutottál játéklehetőséghez. Hogyan emlékszel vissza a világbajnokságra?
Hazudnék, ha azt mondanám, zökkenőmentes úton vagyunk túl. Próbáltam végig pozitív maradni, csakis arra fókuszáltam, hogy elvégezzem azokat a feladatokat, amelyekkel megbízott a szakvezetés. Elhatároztam, hogy ha egyszer lehetőséghez jutok, azt márpedig igenis meg fogom ragadni, szerettem volna meghálálni az edzők bizalmát.
Picit még ugyanezt a témát boncolgatva: taktikai döntésnek tudható be a stáb részéről, hogy eleinte Szabò Bence és Fejes Nándor játszott többet, lévén más-más profilú hátvédek vagytok, vagy egyéb tényezők álltak a háttérben?
Fejes Nándi esetében teljesen más okból történtek ezek a dolgok: ugye ő sajnos fejsérülést szenvedett, jelenleg is éppen az agyrázkódásából lábadozik; az viszont már edzői döntés volt, hogy Szabó Bence nem játszott a világbajnokság utolsó szakaszában. Ugyanez elmondható a kezdetleges mellőzésemről, az is edzői döntés következménye volt. Azt tudom erre mondani, ilyen a hoki – kizárólag arra kell koncentrálnod, hogy ha egyszer megkapod a lehetőséget, akkor mindent kiadj magadból, s igyekezz meggyőzni a szakvezetés összes tagját.
Szerintem a legtöbb szurkolónak Hadobás Zétény neve hallatán az utolsó két meccs ugrik be a világbajnokságról, ezeken igen nagyot mentél: több létfontosságú mentésed, korongszerzésed mellett amikor kellett, pofonokat osztottál, mindenhova odaértél, emellett a támadásokban is aktív szerepet vállaltál. Minek köszönhető, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra így “megérkeztél” erre a vébére?
A szüleimmel is éppen ezt boncolgattuk a vébé után, és a következőkre jutottunk: amíg tavaly többnyire tétmérkőzéseken fejlődtem a legtöbbet, addig idénre szerintem pont a jégen kívül, mentális téren erősödtem. Ugyanúgy, ahogyan a világbajnokság elejéről, a szezonomról is elmondható, hogy semmiképpen sem volt zökkenőmentes. Megtanultam pozitívnak maradni, értékelni az apróbb dolgokat, és talán sikerült elsajátítanom, hogy amikor az élet tálcán kínálja a lehetőséget, miként kell azt megragadni.
Hogyan élted meg azt a hullámvasutazást ennyire fiatalon, amin Olaszországban átment a csapat? Ehhez hasonló szituációt, gondolom, még csak megközelítőleg sem élhettél át eddig…
Valóban, sosem éltem át még csak hasonlót sem, de ugyanazt tudom mondani, mint a többiek: rendkívüli módon összekovácsolódtunk a srácokkal. Éppen Galló Vili mondta talán nemrég az öltözőben, hogy jó néhány éve hazajár a válogatotthoz, de ilyen csapategységgel még egyik évben sem találkozott – tényleg mindenki nagyon jóban van mindenkivel, nincs széthúzás, megtanultunk küzdeni a másikért. Szerencsére a kritikus pillanatokban voltak bőven olyan karakterek az öltözőben, akik felléptek, s megtették a szükséges lépéseket ahhoz, hogy így végződhessen ez a történet. Akár csak pár szóval, de mindenkinek „helyre lett rakva” a feje. Egy szó, mint száz, jelen esetben szerencsére az elért eredményünk beszél helyettünk is.
Milyen volt a Kanada elleni szezonzáró?
Mindannyian a tudásunk legjavát igyekeztünk hozni Bedardék ellen – úgy voltunk vele, ha már a világ legjobbjai eljönnek hozzánk, akkor játsszunk velük egy jó mérkőzést, nemde? A bolzanói aranyérem ellenére nem engedtük el teljesen ezt a meccset, szerintem jó kis közönségszórakoztató hokit láthatott a magyar közönség.
Az idei szezonodat a svéd harmadosztályban töltötted, ilyen jó világbajnokság után elképzelhető, hogy a szeptembert már egy magasabban kvalifikált csapatnál kezded?
Nem tudok még konkrétumokkal szolgálni, de természetesen van mocorgás a háttérben. Arra számítok, hogy a következő két-három hétben letisztázódik, a jövőben merre folytathatom majd a pályafutásomat.
fotók: Vörös Dávid/MJSZ
