A Hydro Fehérvár AV19 eddig egészen remek idényt fut az ICEHL idei kiírásában. És ezt nem feltétlenül csak a tabellán elfoglalt helye mondatja az emberrel, hanem a mutatott játék képe, valamint a csapat alapozószámai is. De ennek a szintlépésnek a legfőbb oka a csapat támadóharmadbeli diverzitásában keresendő.
Ám még mielőtt rátérnénk az apróbb részletekre, nézzük a nagyobb képet. Ugyan még az alapszakasz felénél sem járunk, de a 18 meccs is elegendő minta ahhoz, hogy megfelelő kontextusba tudjuk helyezni a csapat idei támadójátékát. Hogyha pusztán a végterméket nézzük, akkor Kiss Dávid csapata idén a támadójáték rengeteg elemében a liga legjobbjai között van.
– Lőtt gólok: 65 – 1. hely
– Kaput eltaláló lövések: 550 – 4. hely
– Lövéshatékonyság: 11.82% – 1. hely
– Emberelőny: 13/65, 20% – holtversenyben 3. hely
Ehhez hasonló számokat az osztrák ligában a fehérváriak mindössze egyszer, az emlékezetes bajnoki döntővel végződő 21/22-es szezon során tudtak egész szezonos mintán hozni. Akkor lövésmennyiségben és hatékonyságban is ugyanezen a polcon volt az együttes. Ezt leszámítva viszont a többi 15 szezonban még a hatékonyság úgy-ahogy időnként megvolt a csapatban – hiszen volt több olyan idény is, amikor e téren a liga három legjobb csapata között ott volt a Volán (11/12, 14/15, 18/19) -, de ezekben a szezonokban volumenben nem tudott versenyképes lenni. A 11/12-es szezonban a harmadik legkevesebb kaput találó lövéssel zárt, a 14/15-ösben a liga alsó harmadában foglalt helyet, míg a 18/19-esben is a liga középmezőnyének elejére volt csak elegendő a leadott lövésmennyiség.
Az idei minta alapján viszont a lövésmennyiséget és a kialakított helyzetminőséget figyelembe véve is a legmagasabb polcon találjuk a Volánt, köszönhetően annak a változatosságnak, amivel fel tud lépni a támadóharmadban. A Raktár utcában ugyanis sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt és rendszert, ami kellő teret ad a kreativitás kibontakoztatásának úgy, hogy ez nem párosul túlvállalásokkal és rossz támadóharmadbeli döntésekkel, legyen szó akár azonos létszámú játékról, akár emberelőnyről.
Utóbbi esetében egészen új elem, hogy miként képes a Volán korongvesztés/elveszített 50-50-es párharc esetén is meghosszabbítani a zónaidejét, majd az így rendezetlenné váló védekezést azonnal egy-két gyors súlypontáthelyezéssel a sarkára állítva minőségi lövőhelyzetet kialakítani. Hogy ez működőképes legyen, ahhoz persze fontos, hogy az emberelőny során hosszú és minőségi forgatásokat tudjon végrehajtani felállás után egy csapat, akár rácserélve is az ellenfelére anélkül, hogy az fel tudjon szabadítani, így a hosszú cserén lévő, mélyen védekező ellenfél még nehezebben tud tisztázni a saját harmadán belül.
Az alábbi emberelőnyös szituációnál is pontosan ezt látjuk. HCI44 ugyan jobb helyzetben van papíron, mint a palánknál korongot veszítő AV-játékos, vagy az a fehérvári, aki a csere után még a képen sincsen. De fontos, hogy ennél a szituációnál a HCI44 elsődleges feladata a terület szűkítése és a passzsáv elzárása volt, így kezdetben a palánk melletti fehérvári játékos (AV45) irányába mozgott. Így viszont amikor a lecsorgó korongot igyekezett megjátszani, és próbálta kiterelni a harmadból, egy gyors irányváltásra kényszerült.
Ezzel pont annyi ütemet veszített, hogy a korongot nem érte el, miközben a semleges zónából, lendületből felkorcsolyázó AV10 jobb szögben is támadhatta a szabaddá váló játékszert. Majd egy gyors súlypontáthelyezéssel AV29-hez került a korong, a forgatással pedig a kéket agresszívan támadó innsbrucki játékost sikerült kivenni a védekezésből.
A súlypontáthelyezés után a képernyő tetején a körön belül elhelyezkedő HCI játékos fellép a korongot a magas slotba vezető AV29-re, eközben HCI44 szintén a korongot birtokló játékost támadja, így viszont mögötte óriási terület nyílik. Ebbe a területbe korcsolyázik be AV82, majd az újabb keresztpassz után kapásból be is talál.
Egy csapat 5v5-ös hatékonyságát alapjaiban határozza meg, hogy mennyi minőségi zónaidőt tud felmutatni a támadóharmadban, és hogyan képes forgatni az ellenfél területén. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve ennek két formája van:
– fizikálisabb, palánk melletti párharcból indított forgatás a periméteren, ami többnyire egy kékről vagy magas slotból leadott lövéssel zárul – a modern NHL is elsősorban ezt alkalmazza 5v5-ben.
– egyéni képességekre és technikára alapozó dinamikus forgatás, aminek a vége egy kapu előtti területre belőtt passzal vagy konkrétan lövéssel zárul.
Az idei Volán mindkét formához rendelkezik megfelelő profilú és képességű játékossal és sorral. A támadóharmadba belőtt korongot követően 5v2-es létszámfölényben van az Innsbruck. AV34 ugyan megnyeri a belőtt korongért zajló versenykorcsolyázást, de tudva, hogy az őt kísérő AV26 megjátszhatatlan, ezért egyből fordítja is át a korongot a túlsó sarokba. Ahol a semleges zónából felkorcsolyázó fehérvári, megelőzve a palánkhoz legközelebb álló kékmezest, fel is tudja venni a korongot. Ezzel párhuzamosan fontos kiemelni AV26 mozgását is, aki ugyan nem megy mélyen le a kapu előtti területre, de a felkorcsolyázásával megnyit egy biztonsági passzopciót a társnak.
És erre az opcióra szükség is van. A kapu mögött ugyanis nem lehet visszajátszani AV34-nek, hiszen őt ekkorra már felveszi az embere, valamint HCI81 is zárja az alapvonal mögötti passzsávot. Eközben HCI9 a kék vonal felé vezető opciót zárja el, míg a kék vonal közepén helyezkedő AV31 megjátszása túl nagy kockázat lenne HCI16 helyezkedése miatt. Így nem marad más választás, csak AV26, aki miután felveszi a korongot, a visszamozgásával kijjebb húzza az ellenfelet, ezáltal megnyitva azt a kapu előtti területet, ahova AV34 bekorcsolyázhat.
Viszont mivel ekkora terület nyílik, AV34-nek nem kell túlerővel szembenéznie, egyedül HCI6-tal kell foglalkoznia, és arra törekedni, hogy ez a páros minél jobban takarja a kilátást az ellenfél kapusa előtt. Eközben a kék vonal magasságában AV26 előbb a helyezkedésével kijjebb húzza HCI9-et, utóbbi így pont egy ütemmel később ér oda a kék vonalról érkező AV22 lövésére, mint ami szükséges lenne ahhoz, hogy blokkolni tudjon. AV34 kapu előtti munkája pedig gólt eredményez.
A periméterre húzódóbb forgatás után nézzük, hogyan néz ki, amikor jobban támaszkodik az egyéni képességre a Volán. Egy megnyert támadóharmadbeli bulit követően egy keresztpasszal sikerül megjátszani a gyenge oldali kéken álló AV18-at. Amint felveszi a korongot, el is indul az alapvonal felé, ezzel párhuzamosan AV16 egy kapu mögötti útvonalon készül keresztezi a csapattárs mozgását. Védekezésben először PIV96 kilépésével sikerül kifelé terelni a korongot cipelő fehérvárit, majd PIV77 segítségével a kapu elé vezető passzsávokat is sikerül lezárni.
Amint AV18 megérkezik a sarokba, kialakul egy 2v2 elleni párharc AV16 és AV18, valamint PIV96 és PIV77 között. Csakhogy a váltás pillanatában AV18 sikeresen elzárja PIV77 útvonalát, amivel egyből támadhatná a korongot felvevő AV16-ot, így egy 1v1 elleni párharc alakul ki a korong körül. A feketemezesek létszámfölénye továbbra is megvan, így miután AV16 elviszi a korongot az ember mellett, középről ketten is kilépnek a korong felé. Így viszont a kapu elé vezető passzsáv pont felszabadul, a túlsó oldalról felkorcsolyázó AV-játékos pedig a hosszú vasnál érkezhet szinte zavartalanul.
Ez a figura egyébként rendszeresen visszatérő elem a Volán idei játékában, amelynek egyik legnagyobb erőssége a robbanékonysága és tempója. Ennek köszönhetően az iménti szituációk mellett rengeteg létszámfölényes megugrást tud kialakítani. Visszatérő támadásépítési mechanizmus, hogy mélységi passzokkal támadja a piros vonal és az ellenfél kékje közti palánk melletti területet, ahol létszámfölényt kialakítva könnyen tudja kontrolláltan bejuttatni a támadóharmadba a korongot. Ott aztán a fentebb bemutatott példákon keresztül kezdhet el forgatni a Volán, hogy megnyissa a lövősávot a mélységi területre korcsolyázó, vagy a támadáshoz éppen felzárkózó társnak. A rengeteg támadóharmadbeli keresztmozgással pedig kellő időt és helyet képes generálni ezen helyzetek kialakításához.
Az idei Fehérvár remekül aknázza ki a játékosok egyéni képességeiben rejlő lehetőségeket, kombinálva a rendszerrel, ez pedig lehetővé teszi azt a fajta sokoldalúságot, amit tényleg csak a liga legjobb csapatai mondhatnak el magukról. Ez a diverzitás pedig azért is fontos, mert így még nagyobb mintán is több lehet a váratlan tényező, amivel az aktuális ellenfél szembekerülhet. És az eddigi 18 meccses mintából kiindulva ezzel egyelőre nem is feltétlen tudnak mit kezdeni az ellenfelek. Aztán hogy az idei lesz-e a Volán történetének legjobb osztrák ligás szezonja, majd az idő eldönti, de hogy a mostani támadójátéka a legsokoldalúbb, az szinte biztos.
