Két győri fiatal, az egyaránt 2004-es születésű Csémi Dávid és Varga Zaránd tavaly nyáron szerencsét próbált, az amerikai USPHL Elite bajnokságba szerződtek. Mindketten remek szezont futottak, bőven pont/meccs átlag felett termeltek, csapatuk két legponterősebb játékosai voltak. Nemrégiben klubot és ligát váltottak, immáron az egy szinttel magasabban jegyzett USPHL Premierben játszanak. Kettejük tapasztalatairól Varga mesélt blogunknak.
Tavaly nyáron, 17 évesen elhagytad nevelőegyüttesedet, a Győrt, és az észak-amerikai USPHL Elite bajnokságba igazoltál. Honnan jött ez a lehetőség, miért pont a Potomac Patriots játékosa lettél?
Az egyik nagy álmom volt, hogy kipróbálhassam magam az USA-ban. Létezik egy applikáció sportolóknak, az NCSA, ahova ha beregisztrálsz, feltölthetsz videó-highlightokat magadról, a kinti edzők pedig figyelik az anyagokat, és ha tetszik, amit látnak, akkor rádírnak. Szép sorban kaptam az ajánlatokat, végül öt futott be, édesapámmal a legjobb lehetőséget próbáltuk meg kiválasztani, ez pedig a Potomac volt. Saját jégpályájuk van – ez nem mondható el minden együttesről a ligában –, fogadócsaládnál lakhattam, sok jégidőt garantáltak, talán ezek voltak a leglényegesebbek számunkra.
Remek szezont futottál a Patriotsszal, 34 alapszakasz-mérkőzésen 20 gólt és 40 gólpasszt szereztél. A csapat a délkeleti divízió második helyén végzett, majd a rájátszás első körében 2-0-lal kiesett a Charlotte Rush ellen.
Nagy szó volt, hogy bejutottunk a playoffba, előtte még sosem sikerült a klubnak. A saját szezonom is jól sikerült, egy sorban játszottunk Csémi Dáviddal, akivel már Győrben is együtt mentünk. Tudom, hol helyezkedik a jégen, hol kell keresnem. A sorunk harmadik tagja egy litván srác volt, a sokpasszos európai hokival le tudtuk dominálni az ellenfeleket. Nekem végül asszisztból lett jóval több, mint gólból. A rájátszás első meccsén nem játszottunk jól, tiszta volt, hogy kikaptunk, de aztán sajnos a másodikat is elvesztettük. Pedig vezettünk 1-0-ra és lőttünk két gólt is, amit utólag elvettek a játékvezetők, az ellenfél pedig onnan megfordította 3-1-re a meccset.
Idén nyáron Csémivel mindketten csapatot és ligát váltottatok, a USPHL Premierben szereplő Wisconsin Rapids Riverkingshez igazoltatok. Miért nem maradtatok a Patriotsnál?
A mostani csapatom edzője nagyon sokat keresett tavaly év közben, többet foglalkozott velünk, mint a saját edzőnk, az idei évre jobbakat tudott ígérni. Ha minden jól megy, akkor felmehetek majd az NCDC-s csapat edzéseire is, valamint sok egyetemi edzőt is ismer, én pedig szeretnék jövőre egyetemi bajnokságban játszani. Múlt hét csütörtökön érkeztem meg ide Wisconsin Rapidsba, eddig Magyarországon voltam. Egy szerethető kisváros egy folyó partján, olyan sok mindent nem lehet itt csinálni, majdnem mindenki ismer mindenkit. A meccsekre pedig sokan kijárnak.
Az utóbbi időben több utánpótláskorú, vagy akár felnőttjátékosnak is beletört a bicskája az amerikai vízumigénylésbe. Te hogyan vetted sikeresen ezt a jogi akadályt?
Őszintén megmondtam a nagykövetségen, hogy miért megyek ki, meddig maradok, miket csinálnék – amúgy sem láttam értelmét, hogy mást mondjak az interjún. Az edzőm nagyon jó meghívó levelet küldött, leírta, hogy én egy amatőr sportoló vagyok, és miért kell nekem a B1/B2-es vízum. Be is került a vízumomba, hogy amatőr jégkorongozó vagyok. Tavaly tanulói vízummal mentem ki, hat hónapig jártam is kint suliban. Most a magyar iskolám magántanulója vagyok, tavasszal záróvizsgázom, illetve érettségizek majd.
Múlt pénteken elrajtolt a USPHL Premier, az első mérkőzésen még nem játszottál, de a szombati 4-0-s győztes meccsen már ott voltál a jégen, sőt gólpasszt is szereztél. Mennyire más a Premier mint az Elite?
Csütörtökön érkeztem, pénteken még éreztem az időeltolódás miatti fáradtságot, így megkértem az edzőt, hadd pihenjek még. Szombaton már játszottam, az első cseréből szerencsére megjött az első pontom, akár nyerhettünk volna nagyobb arányban is, de a győzelem az győzelem. A Premierben erősebb a testjáték, mint az Elite-ben, emiatt gyorsabb is a hoki, több a passz, senki sem birtokolja sokáig a korongot, mert egyébként jön az ütközés. Egy picivel magasabb a játékosok átlagéletkora is itt.
Milyen típusú játékosnak tartod magad?
Nagyon passzos vagyok, ha valaki szabadon van, akkor szívesen teszem neki. Próbálok én is mindig szabad helyre mozogni, hogy tudjam kérni a korongot, és azzal előrejusson a csapat, ne hátra. Tudom a korongot is cipelni, meg tudok verni magabiztosan 1-2 embert, de az első a passz nálam, hiszen ez egy csapatjáték.
Csémi Dáviddal évek óta együtt játszotok, szinte mindenhova együtt mozogtok. Milyen a kettőtök kapcsolata?
Nagyon szoros a kapcsolatunk, bár azért néha veszekszünk, de olyan, mintha testvérek lennénk. Anno együtt kezdtük Győrben a jégkorongot, ő volt öt évet Pozsonyban, majd utána visszajött, és azóta egy sorban játszunk. Amikor megkaptam tavaly a Potomactől az igazolást, az edzőnk keresett még játékost, megkérdezett, nem ismerek-e ügyes srácot, így ajánlottam be Dávidot. Az egyik leggyorsabb játékos, akit ismerek, a lába és a keze is gyorsan jár, nagyon intelligens. Hasonlít a játékunk, ezért is vagyunk jók együtt a jégen.
Mik a céljaid az idei évre?
Szeretnénk a rájátszásban menni minimum egy kört, majd onnan továbbjutni az országos döntőbe. Akár esély nyílhat a bajnokság megnyerésére is, azért küzd majd az egész csapatunk. Ami a magyar junior-válogatottat illeti, volt egy beszélgetésem Ladányi Balázs szövetségi edzővel, biztosított arról, hogy követi a meccseinket, és azt akarja, hogy vigyünk színt a csapatunk játékába.
