Nyolc Erste Liga-szezont követően visszavonult a profi sporttól az újpesti Balogh Bence. A Fehérvári Titánoknál nevelkedett, az elmúlt két évet civil állása mellett a fővárosban teljesítő 27 éves csatárral átbeszéltük az elmúlt idényeket, az idei gyenge lila-fehér teljesítményt, valamint a FEHA19-nél újonnan betöltött pozícióját is.
Nemrégiben a FEHA19 bejelentett mint az akadémia oktatási referense. Ez azt jelenti, hogy felhagytál a profi sporttal?
Igen, visszavonultam a profi jégkorongtól. Aki ismer, az tudja, hogy régóta készültem erre. Már korábban felmerült az akadémiai lehetőség, de akkor még tanultam, valamint jégkorongozni is szerettem volna. 2014-ben érettségiztem, azóta folyamatosan gondoltam arra, hogy egyszer véget ér a profi pályafutás. Egyetemi tanulmányaim miatt korábban be akartam fejezni, de aztán mindig újabb és újabb évet vállaltam. Tavaly nyáron lediplomáztam, angol-német tanárként végeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen. Most már szeretnék a civil pályámra koncentrálni, munkatapasztalatot gyűjteni. Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy ismét megköszönjem a családomnak, a barátnőmnek, a barátoknak, a tanároknak, az edzőknek és a csapatnak, valamint az egyetemen dolgozó kollégáknak, akik valamilyen formában, akár csak egy jó szóval is segítettek az évek alatt. Nagy szerepet játszottak az egyetemi tanulmányaim és a profi sport összeegyeztetésében és a lediplomázásomban.
2015 októberében, 19 évesen mutatkoztál be az akkor még MOL ligának hívott hazai felnőttbajnokságban, 6 szezonig erősítetted a székesfehérvári farmcsapatot. Utolsó három fehérvári idényed során a csapat egyik legponterősebb magyar játékosa voltál, majd 2021 nyarán karriered során először és utoljára klubot váltottál. Miért igazoltál Újpestre?
Fiatal voltam, amikor bekerültem a Titánok csapatába, szerettem volna pontokkal, hasznos játékkal felhívni magamra a figyelmet. A Titánoknál remekül lehetett fejlődni, de csapatszinten nagy sikereket nem lehetett elérni. Szerettem volna olyan, sikeres gárdához kerülni, akik ott vannak a végelszámolásnál. A fehérvári éveim alatt sok lehetőséget kaptam, ezért hálával tartozom az edzőimnek, de szerettem volna nyerni valamit. Illetve 2021-ben létrejött a nemzeti akadémiai rendszer, csak néhány 23 évnél idősebb játékos játszhatott volna a fehérvári Erste Liga-együttesnél, így nem is igen maradhattam volna. Az egyetemi tanulmányaim végénél jártam, egyéves tanári gyakorlat várt rám Budapesten. Remekül jött az újpesti ajánlat, hiszen a XIII. Kerületi Németh László Gimnáziumban tudtam elhelyezkedni, ami közel van a Megyeri úthoz is.
Fotó: Soós Attila
Milyen volt ez a két újpesti év?
Jó élmény volt, pozitív emlékként tekintek vissza rá, kiszakadtam abból a közegből, ahol előtte éltem. Az első évben nagyon jó alapszakaszt futottunk, harmadik helyen zártunk, majd jött egy playoff-csalódás. Akartam még maradni egy évre, hátha a következő szezon jobb lesz és megmutatjuk, mi maradt bennünk. Ennek ellenére borzalmas évünk lett. Nyerni szerettem volna az Újpesttel, ami ugyan nem jött össze, de rengeteg barátságot kötöttem itt is, sok jó embert megismertem, jó élményként marad meg nekem.
A mögöttünk hagyott idényben egy nyolcadik helyen zárt alapszakaszt sikerült alulmúlni egy playoff-kvalifikációs búcsúzással. Sok játékosnak, stábtagnak feltettük már a hálátlan kérdést, most neked is feltesszük: mi nem stimmelt Újpesten?
Ha tudtam volna a megoldást, már megbeszéltük volna szezon közben is. Az idény első részében voltak távozóink, nem úgy jött ki a lépés, bekerültünk egy negatív spirálba. Próbáltunk változtatni, de sajnos nem sikerült, nem állt össze a dolog. Majd történtek további szerencsétlen dolgok (szerk: gondolhatunk itt pl. Jordan Muzzillo egyhetes újpesti kalandjára), sajnos minden erőfeszítésünk ellenére sem tudtuk kikerülni a rossz szériából.
Fotók: Vörös Dávid / UTE
Aki sok újpesti mérkőzést nézett az idei szezonban, annak feltűnhetett, hogy az előző évhez képest kevés szerepet kaptál, főleg emberhátrányban számolt veled a szakmai stáb. Tudtad előre, hogy ez egy ilyen év lesz?
Nem tudtam előre, ez így alakult, nyilván nem örültem neki. Mindenki játszani szeretne, de elfogadtam a helyzetet, próbáltam a kevés jégidőm során is a legjobb tudásommal segíteni a csapatot, ez idén ennyire volt elegendő.
Gondoltál esetleg arra, hogy a tavaly megalakult Andersen Ligában folytatod félprofi szinten?
Még nem tudom, jelenleg az inline-szezonra készülünk. Beszéltünk az Andersen ligáról a barátaimmal, de még nem tudom konkrétan, a civil élettől is sok minden függ. De nyilván soha ne mondd, hogy soha, lehet, játszom majd a másodosztályban, de egyelőre még nincs tervem.
Mit takar az oktatási referens pozíció a FEHA19-nél? Honnan jött ez a lehetőség, mi lesz a feladatod?
Amikor két évvel ezelőtt megalakult a nemzeti akadémiai rendszer, akkor beszélgettünk már erről a pozícióról Fekti Istvánnal. Tanári diplomám van, ebben szeretnék elhelyezkedni, az edzői szerepvállalás például engem sosem vonzott. Az oktatási referens egyfajta kapcsolattartó az iskola, a kollégium és a klub között, ami teljes munkaidőt igényel. Igyekezni fogok a játékosaink tanulmányi útját egyengetni, angol és német tantárgyakban tanulás szintjén is tudok segíteni, és a továbbtanulási opciókat is szem előtt tartom majd. Mindenki láthatja, hogy remek a Titán meg a többi másik Erste liga klub is, de nem mindenkiből lesz jégkorongozó, kell egy B opció is. Az akadémiai rendszer még nincs teljesen kiforrva, rengeteg dologba be lehet segíteni, teljesen kitölti az időmet.
Pályafutásod melyik momentumára emlékszel vissza legszívesebben?
A 2013/14-es szezonra, amikor EBJL-t (osztrák ifjúsági bajnokságot) nyertünk, majd a magyar U18-as ligát is bezsebeltük. Nagyon jó társaságot alkottunk Kóger István és Énekes Lajos edzőkkel, szerettem azt a csapatot és az edzői stábot is. Felnőttszinten a 2019/20-as idényben Kiss Dávid és Arany Máté vezetésével 4-2-vel estünk csak ki a Fradi ellen, azok nagyon jó meccsek voltak, szép számban voltak nézők az utolsó fehérvári mérkőzésen. Kedves a most januári utolsó kupahétvége is az Újpesttel, egy negatív szezon közepette szereztünk egy bronzérmet, ami szép emlék lesz számomra, sok barátommal most jutottunk be először a top négybe.
Melyik csapattársaddal jöttél ki a legjobban?
Rengeteg ember van, akivel jóban vagyok, nem szeretnék senkit kiemelni, mert hosszú lenne a lista. Sokukkal kötöttem életre szóló barátságot, heti/napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Inline-csapatunk is a baráti körünkből áll, összejárunk szabadidőnkben, például kispályán is együtt focizunk.
Ki volt a legnehezebb ellenfél karriered során?
Most januárban a Magyar Kupa-elődöntőben az ICEHL-es Fehérvár, testközelből láttuk, hogy egy másik szinten járnak hozzánk képest. Az elmúlt években a Fradi és a Csíkszereda mindig kiemelkedő ellenfél volt, ellenük is nehéz volt játszani.
