Az ötödik meccset 1-0-ra nyerte a Lightning, így összesítésben 4-1-re nyerte a párharcot. A rájátszás legjobbjának Andrej Vasziljevszkijt választották.
A finálé ötödik mérkőzésére visszaköltözött a párharc az Amelie Arenába, ahol mindkét csapat egy olyan remek sorozattal várhatta a találkozót, amelyből biztos volt, hogy az egyik meg fog szakadni. A Tampa Bay a tavalyi rájátszást is figyelembe véve összesen 13-szor kapott ki, viszont egyszer sem szenvedett egymás után kétszer vereséget, így joggal bízott a győzelemben. A Montreal ezzel szemben abban reménykedett, hogy az idei playoffban négy olyan meccse volt, amikor a kiesés elkerülése ellen lépett jégre, és mindegyiket győzelemmel abszolválta.
Ahogyan a döntő korábbi mérkőzésein már megszokott volt, most is lendületesebben kezdett a Bolts. Jon Cooper úgy pörgette a csapatát, hogy egyrészt a sorai sokkal rövidebb shifteket vállaltak, másrészt a játékosai nagyon keményen beleálltak a fizikai hokiba, amivel teljesen széttördelték az ellenfelük játékát. A lendületes kezdésnek bő három perc után lett meg az eredménye, amikor a Lightning emberelőnybe került, ám akárcsak az előző mérkőzésen kapott öt fórt, ezt sem sikerült kihasználnia Hedmanéknak. A Montreal a nyolcadik percben Jan Rutta felesleges szabálytalansága miatt játszhatott 5 a 4 ellen. A hazaiak azonban annyira lendületben voltak, hogy csak a Canadiens kapuja forgott veszélyben, sőt Josh Anderson csak kiállítást érően tudta megállítani a kilépő Colemant, így 4 a 4-re folytathatták a csapatok a harmad derekán. Rutta visszatérésével egy percig ismét létszámfölénybe került a Bolts, de ezt a csatát is a Habs védelme nyerte, így a csapatok továbbra is gól nélkül álltak. Ez az eredmény a játékrész végéig sem változott, mert a Tampa hiába nyomott és játszott magasabb fordulaton, a Canadiens remekül védekezett és nem hagyta tiszta ziccerhez jutni a hazaiakat.
A második játékrész azonnal egy vendég előnnyel indult, de ugyanaz történt, mint az első esetben: a Montrealnak gyakorlatilag felállnia sem sikerült. A hátrány meglepetésre megfogta Stamkosékat, akiknek láthatóan szétesett a játéka. A kékeknél rengeteg volt a pontatlanság, a rossz passz, a helyezkedési hiba, egyedül az ütközések maradtak meg az első harmadból. A lehetőséget megérezte a Montreal és egyértelműen átvette az irányítást. Egyre több veszélyes akciót dolgoztak ki, aminek köszönhetően az első húsz percben jéghideg Vasziljevszkij alaposan bemelegedett. A Habs fölényét tovább erősítette egy újabb fór féltávnál, ám akárcsak az első két emberelőny, ez is szinte esemény nélkül pergett le montreali szempontból. A kihagyott létszámfölény ellenére az irányítás egyértelműen a vendégeknél maradt, így teljesen váratlanul, szinte a semmiből jött a hazaiak vezető gólja a 34. percben. Savard került tiszta lövőhelyzetbe, de nem ezt választotta a bekk, hanem a lőtt passzt, így a kapu előtt helyezkedő Ross Coltonnak csak az ütőjét kellett beletennie a korong útjába. A találat teljesen megfordította a meccset. A Tampa erőre kapott, sorra alakította ki a helyzeteket és csak Price-on múlt, hogy a hazaiak nem tudták növelni az előnyüket a második szünetig.
A harmadik harmadra minimálisan változott csak a játék. A Lightning továbbra is irányított és veszélyeztetett, de az elsődleges szempont már az óra menedzselése és a játék tördelése volt. Ezt a taktikát nem is volt nehéz megvalósítania, mert az idő előrehaladtával a Montreal egyre fáradtabb és reményvesztettebb csapat benyomását keltette. A Canadiens játékából eltűnt a második harmadban látott tűz és lendület, egyáltalán nem tűnt úgy , hogy az életben maradásért kell küzdenie. A Habs csak az utolsó szűk három percben próbált meg váltani. Lehozta a kapusát, de 6 az 5 ellen csak arra voltak képesek, hogy felálljanak a harmadban, igazán veszélyes gólhelyzetet nem sikerült kialakítaniuk a kiválóan védekező Tampával szemben. Az óra lepörgött, a Lightning 1-0-ra győzött és összesítésben 4-1-re nyerte a finálét, amivel megvédte az elsőségét. A rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeát Andrej Vasziljevszkij kapta, aki a playoffot 1,99-es kapottgól-átlaggal és 93,5%-os védési hatékonysággal hozta le, és zsinórban az ötödik párharcát zárta le shutouttal.
Végül néhány érdekesség a duplázó Tampáról. Vasziljevszkij lett a hatodik európai születésű játékos, aki megkapta a Conn Smythe-trófeát. Korábban ez csak a Victor Hedman, Alekszandr Ovecskin, Nicklas Lidström, Jevgenyij Malkin, Henrik Zetterberg ötösnek sikerült. Az MVP-címért folyó harcban az orosz kapus legnagyobb riválisa honfitársa, Nyikita Kucserov volt. Nem véletlenül, hiszen két egymást követő rájátszásban is 30 pont felett végzett, ami korábban csak a Wayne Gretzky, Mario Lemieux párosnak jött össze. Brayden Point szintén duplázott: zsinórban másodszor lett a playoff gólkirálya. Ezzel illusztris társaságba került, Mike Bossy, Jari Kurri, Phil Esposito, Bobby Hull, Maurice Richard, Gordie Drillon és Howie Morenz mellé. Ross Colton lett az NHL történetének hetedik újonca, aki Stanley Kupa-győzelmet jelentő gólt szerzett. A korábbi hatból mindössze egy született az elmúlt hét évtizedben, mégpedig Mike Rupp révén 2003-ban. Végül meg kell említeni Pat Maroont, aki a St. Louis után a Tampával duplázott, így egymás után a harmadik bajnoki címét szerezte. Ezzel ő lett a negyedik játékos, aki zsinórban harmadszor ért a csúcsra, miközben klubot váltott.
NHL, 2021. július 7.:
Tampa Bay?Montreal 1-0
G.: Colton ill. ?
Sorsolás
Tabella
Kanadai táblázat
Stanley Kupa-döntő:
Tampa Bay?Montreal 4-1
Rájátszás, 3. kör:
Las Vegas (2.)?Montreal (4.) 2-4
Tampa Bay (3.)?NY Islanders (4.) 4-3
Rájátszás, 2. kör:
Colorado (1.)?Las Vegas (2.) 2-4
Winnipeg (3.)?Montreal (4.) 0-4
Boston (3.)?NY Islanders (4.) 2-4
Carolina (1.)?Tampa Bay (3.) 1-4
Rájátszás, 1. kör:
Colorado (1.)?St. Louis (4.) 4-0
Las Vegas (2.)?Minnesota (3.) 4-3
Toronto (1.)?Montreal (4.) 3-4
Edmonton (2.)?Winnipeg (3.) 0-4
Pittsburgh (1.)?NY Islanders (4.) 2-4
Washington (2.)?Boston (3.) 1-4
Carolina (1.)?Nashville (4.) 4-2
Florida (2.)?Tampa Bay (3.) 2-4
