Magyar idő szerint kedden hajnalban játssza az első meccset a hatalmas meglepetésre idáig jutó Canadiens és a címvédő Lightning.
Mindkét Stanley Kupa-döntős csapat hatalmasat fejlődött néhány év alatt. A Tampa a 10-es évekre ütőképes keretet épített, amit szemléletesen illusztrál, hogy az elmúlt időszakban háromszor jutott konferenciadöntőbe, míg 2015-ben meg sem állt a fináléig. A 2018/19-es szezonban NHL-rekordot beállítva 128 pontot szereztek az alapszakaszban, 82 meccsükből 62-t megnyertek, további négyen pontot szereztek. Ehhez képest a rájátszás első körében söpréssel ütötte ki őket a Columbus. Hiába volt meg a potenciál, a győzni tudás ekkor még hiányzott. A következő idényre a szakvezetés kulcsfontosságú játékosokat szerzett Pat Maroon és Blake Coleman személyében, akik nagyon erősnek bizonyultak a rájátszás semmi máshoz nem hasonlítható műfajában. A többi ismert: a koronavírusos végjátékú előző évadban megszerezték történetük második Stanley Kupáját, és ezt idén meg is védhetik. Annak is köszönhetően, hogy immár nemcsak azokat a meccseket tudják megnyerni, amelyeken a sztárjátékosaik brillíroznak, hanem a nehezebbeket is, amilyen az Islanders elleni elődöntő 1-0-ra behúzott hetedik találkozója is volt. A csapat mentális erejét mutatja, hogy a tavalyi és az idei rájátszásban sohasem kapott ki kétszer egymás után.
Hogy ez mekkora szó, arra a Tampa meglepetésellenfele, a Canadiens szolgáltatja a legjobb példát. A kanadaiak az amúgy gyengébbnek tartott északi divízió utolsó helyén csúsztak be a rájátszásba, 59 pontjuk a 18. helyre volt elég a teljes mezőnyben. Sokatmondó adat, hogy a 16 playoffos közül csak három további csapatnak volt 70-nél kevesebb pontja, a többi legalább 72-t gyűjtött. Így nem csoda, hogy nem jósoltak nagy jövőt a Habsnak, pláne nem azok után, hogy a Maple Leafs ellen már 1-3-ra is álltak az első körben, majd innen tudtak mégis fordítani. Most pedig ott vannak a döntőben.
A montrealiak 2018-ban még mélypontot jelentő 71 ponttal végeztek a 28. helyen az egész ligát tekintve. Marc Bergevin igazgató ekkor újjáépítést hirdetett, amivel szemben a legtöbben szkeptikusak voltak. A filozófia lényege szerint a kapus Carey Price-on és a hátvéd Shea Weberen kívül nem volt érinthetetlen játékos. Ennek egyik első áldozata a csapatkapitány Max Pacioretty lett, akit elcseréltek Vegasba Thomas Tatarért, Nick Suzukiért és egy második körös draftjogért. Tatar beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Brendan Gallagherrel és Philip Danault-val alkotott soruk 1500-nál is több percet volt jégen egyenlő létszám mellett, ezalatt 94 gólt lőttek és csak 49-et kaptak. A nagyobb meglepetést ugyanakkor Suzuki szállította, aki már első NHL-szezonjában 41 pontig jutott, amit a rövidített második idényében is hozni tudott 56 meccsen, a mostani rájátszásban pedig 13 egységnél jár 21 évesen. A fiatalítás nem állt meg itt, a 2018-as draft harmadik helyén elkelt Jesperi Kotkaniemi is meghatározó játékosa lett a ligának. Hogy idén se maradjanak kiugró szezont produkáló ifjú titán nélkül, arról a 2019-es draft 15. helyén kiválasztott Cole Caulfield gondoskodott. Az aktuális NCAA-idény kis termetű gól- és pontkirálya csak az alapszakasz végén csatlakozott a Canadienshez, ehhez képest a playoffban már 9 pontot termelt. Suzuki, Kotkaniemi és Caulfield alkotja azt a fiatal magot, amely hosszabb távon is fazont adhat a csapatnak.
Mellettük természetesen a világ egyik legjobb kapusát, Carey Price-t kell kiemelni, aki 93,4%-os hatékonysággal véd a playoffban. Sérülés miatt csak 25 meccse volt az alapszakaszban, de úgy tűnik, a kényszerű tehermentesítés után maradt ereje a szezon legfontosabb meccseire. Nagyon kompaktnak tűnik ez a csapat, a fiatalos lendület és kreativitás mellett Josh Anderson fizikai jelenléte is nagyon fontos, akárcsak a minden hájjal megkent Perry tapasztalata, vagy Danault védekező munkája, amivel az ellenfél legjobbjait veszi le a pályáról, nem beszélve a holtszezonban megszerzett Tyler Toffoliról, aki 14 egységgel a legponterősebb játékos.
Végezetül meg kell említeni a Montreal emberhátrányos hokiját, amely nagyban befolyásolhatja az egész széria kimenetelét. A Canadiens a Toronto kiverése után a a Winnipeg és a Vegas elleni párharcot is lehozta úgy, hogy nem kapott gólt 4 az 5 ellen. Utoljára Joe Thornton talált be Price kapujába fórban, még a Leafs elleni párharc negyedik mérkőzésén. Azóta a Montreal mind a 30 hátrányát kivédekezte, a sorozata 13 összecsapás óta tart, ami bődületes NHL-rekord. Hátrányban a Shea Weber, Ben Chiarot, Phillip Danault, Jake Evans, Joel Edmundson ötös tölti a legtöbb időt a jégen, az ő ellenállásukat kell megtörnie a Tampának. A bajnoknak erre meg is van az esélye, hiszen a playoffban 37,7%-kal értékesíti a létszámfölényes helyzeteket, aminél csak a Colorado tudott jobbat felmutatni. Itt a rájátszás kanadai táblázatát vezető Nyikita Kucserov a kulcsfigura, aki 18 meccsén a 27 egységéből 17-et szerzett fórban, így majdnem pont/meccs átlaggal rendelkezik csak ebben a szegmensben. Az orosz szélső mellett a Victor Hedman, Brayden Point, Steven Stamkos trióra érdemes még figyelni, mindannyian 10 pont felett gyűjtöttek létszámfölényes helyzetekben.
Tehát bizakodhatnak ugyan a meglepetéscsapat szurkolói, ám ha van gárda, amely képes lehet a kanadaiak fölé nőni, az éppen a Tampa. Ha Price a világ egyik legjobb kapusa, akkor a 93,6%-os hatékonysággal dolgozó Andrej Vasziljevszkij a másik. A Victor Hedman vezette védelem erős, a pontgyártásért felelős csatárok, Stamkos, Kucserov és Point pedig jóval tapasztaltabbak a montreali fiataloknál. Ami a Habs mellett szólhat: a Tampának nehezebb volt az útja a döntőig, hiszen elvben a Florida, a Carolina és az Islanders is nagyobb játékerőt képvisel, mint a Toronto vagy a Winnipeg, egyedül a Vegas szintje mérhető az övékéhez.
Mindent összevetve a Tampa esélyesebbnek tűnik, de ez a Montreal számára nem lesz szokatlan, az eddigi három párharc mindegyikében ugyanez volt a helyzet. Quebecben most igazi kupahangulat van, utoljára 1993-ban került döntőbe a Canadiens, és akkor meg is szerezte a bajnoki címet. A hangulatra persze Tampában sem lesz panasz, Floridában ráadásul enyhébbek most a járványügyi előírások, így legutóbb is közel 15 ezer szurkoló tudta biztatni a csapatot, miközben a Bell Centre-be csak 3500-an mehettek be a Vegas elleni utolsó hazai meccsre. Könnyen lehet, hogy ennek is lesz némi szerepe.
Rájátszás, 3. kör:
Las Vegas (2.)?Montreal (4.) 2-4
Tampa Bay (3.)?NY Islanders (4.) 4-3
Rájátszás, 2. kör:
Colorado (1.)?Las Vegas (2.) 2-4
Winnipeg (3.)?Montreal (4.) 0-4
Boston (3.)?NY Islanders (4.) 2-4
Carolina (1.)?Tampa Bay (3.) 1-4
Rájátszás, 1. kör:
Colorado (1.)?St. Louis (4.) 4-0
Las Vegas (2.)?Minnesota (3.) 4-3
Toronto (1.)?Montreal (4.) 3-4
Edmonton (2.)?Winnipeg (3.) 0-4
Pittsburgh (1.)?NY Islanders (4.) 2-4
Washington (2.)?Boston (3.) 1-4
Carolina (1.)?Nashville (4.) 4-2
Florida (2.)?Tampa Bay (3.) 2-4