Utoljára 1979-ben kerültek össze a playoffban, így ez az egyik legjobban várt párharc. A Central és Kelet után Északon és Nyugaton is latolgatunk.
Colorado Avalanche?St. Louis Blues
Ez lehet a rájátszás első körének egyik legkeményebb párharca. Joe Sakic 2015-ben lett GM a Coloradónál, egy év múlva Jared Bednart tette meg vezetőedzővé, azóta a csapat szárnyal. Míg 2010 és 2017 között mindössze egyszer kerültek be a rájátszásba, és akkor is búcsúztak az első körben, tavaly és tavalyelőtt már eljutottak a második körig, idén pedig esélyesek a végső győzelemre, nem véletlenül vihették haza az alapszakasz legjobbjának járó Presidents Trophyt. Gyorsaságra épülő játékuk szuperlátványos, ők lőtték a legtöbb gólt az alapszakaszban, a védelem fiatal átlagéletkora ellenére az egyik legjobb, egyedül kapusposzton tűnnek sebezhetőnek. Philipp Grubauer 40 meccsen védett, a backup Jonas Johansson mindössze 8 alkalommal lépett pályára. Ha ezen a poszton sérülés történik, annak katasztrofális hatása lehet. A denveriek ellenfele az első körben az a St. Louis, amely két évvel ezelőtt sokkal rosszabb szezon után lett bajnok, január elején még tökutolsó volt a ligában. Azóta hagyták elmenni Alex Pietrangelót, ami jelentős veszteség a védelem számára, és bár a playofftapasztalat mellettük szól, ha a Colorado a saját játékát tudja nyújtani, azzal aligha fogják tartani a lépést. Ezzel együtt nagy hiba lenne leírni a Bluest, hiszen legjobb formáját az alapszakasz végén mutatta, az utolsó 12 meccséből csak egyen kapott ki rendes játékidőben, 24 pontból 19-et zsebt be. Nem mellesleg ezalatt kétszer verte a Coloradót.
Vegas Golden Knights?Minnesota Wild
A nyugati konferencia másik ágán az első helyről az utolsó pillanatban lecsúszó Golden Knights az utóbbi évtized egyik legérdektelenebb csapatával, a Minnesotával játszik. A Wild azonban idén teljesen más arcát mutatta, mint amit eddig megszokhattunk tőle, aminek egyetlen nagyon egyszerű oka van: Kirill Kaprizov. Az év újonca cím első számú várományosa első NHL-es évében kis híján hozta a pont/meccses átlagot, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a védekezéséről híres Wild gyorsaságban is fel tudta venni a versenyt a liga egyik legerősebb csoportjában. Lőtt gólok számában be is verekedték magukat a tíz legjobb közé, a többi mutatóban azonban átlagosak. Legtöbbet az emberelőnyös játékban kell javulniuk, 17,6%-os kihasználásuk csak a 24. helyre elég. Ezzel éppenséggel ellenfelük is hadilábon áll, két tizedponttal magasabb mutatójával csak két hellyel előzi őket. Minden más tekintetben sokkal jobb a Vegas, amely az egész szezonban meggyőző teljesítményt nyújtott. A két csapat még sosem találkozott egymással a rájátszásban, de ha van együttes, amely ismeri a liga egyik legjobbjának ellenszerét, az éppen a Wild: a Presidents Trophyról alig lemaradó Golden Knights idén szenvedett a Wild ellen, 14 vereségéből ötöt ellene szedett be, miközben csak háromszor nyert. A vegasiak szemszögéből kész szerencse, hogy náluk van a pályaelőny, ugyanis történetük során még egyszer sem győztek rendes játékidőben St. Paulban.
Toronto Maple Leafs?Montreal Canadiens
Teljesen egyértelmű, hogy a Toronto volt az északi divízió legjobb csapata, más kérdés, hogy ez mire lesz elég a csoporton kívül. Egyelőre azonban ezzel még nem kell foglalkozni, az első két körben kanadai ellenfelük lesz, legelsőként az egyik legnagyobb rivális, a Montreal Canadiens. Torontóban a fő kérdőjelek a védelemmel és különösen a kapusposzttal kapcsolatban fogalmazódnak meg, miközben elöl roppant kreatívak. A Canadiensnek ellenben a legkiszámíthatatlanabb pontja a védekezés: Carey Price április 19-én lépett pályára utoljára, ám ha a rájátszásra visszatér, az mindent megváltoztathat. A védelemben Shea Weber felépülése ugyanilyen fontos, ő április 28. óta nem játszott, elöl pedig Brendan Gallagherre lenne nagy szükség. Mindhárman vezérei csapatuknak, jelenlétük olyan energiákat szabadíthat fel a társakban, ami igencsak megnehezítheti a fiatal torontói sztárok életét. A párosítás kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy az NHL két legerősebb piacáról van szó, e klubok rivalizálása egész Kanadára kihat. Ráadásul utoljára 1979-ben találkoztak egymással a rájátszásban, ami tovább fokozza a várakozásokat. Ezzel együtt a Toronto toronymagas favorit, ámbár a Canadiens olyan elemekben rendelkezik tartalékokkal, amelyek a playoffban kiemelten fontosak: sztárkapus, fizikai játék, mélység.
A mélységgel az Edmontonnak is meggyűlhet a baja. Minden poszton vannak sztárjaik, kezdve a világ jelenlegi legjobb játékosának számító Connor McDaviddel és csatártársával, az összesített kanadai táblázat második helyén végző Leon Draisaitllal, folytatva a hátvéd Darnell Nurse és Adam Larsson alkotta párossal és a 39 évesen is a liga egyik legjobb kapusának számító Mike Smithszel. A nagy kérdés ugyanaz, ami a McDavid-érában mindig is volt: a csapat fel tud-e nőni a kapitány mellé. Ez az első körben még nem jelenthet gondot, hiszen azzal a Winnipeggel játszanak, amely ellen hét meccset nyertek a kilencből az alapszakasz során. Paul Maurice vezetőedző számára a legnagyobb feladat, hogy kitalálja, mit csináljon a csapat McDaviddel. A kanadai szupersztár tölti a legtöbb időt a jégen a csatárok közül, idén 22 és fél perc fölött átlagolt. Ha a Jets a saját első sorával ment jégre ellene egyenlő létszám mellett, azt az Oilers 10 lőtt góllal büntetette 2 ellenében, ha a negyediket, akkor az azzal járt, hogy Mark Scheifele jégideje csökkent drámaian. Ebből az is következik, hogy a csatát a második és a harmadik sorral nyerheti meg leginkább a Jets, ami különösen akkor lesz roppant nehéz, ha a szezon legnagyobb részéhez hasonlóan Dave Tippett Oilers-vezetőedző külön sorban játszatja McDavidet és Draisaitlt.
