A Dunaújvárosi Acélbikák és az UTE első meccsével máris elkezdődnek az Erste Liga negyeddöntői. Előzetesünk.
Nincs olyan felemás szezon, amelynek a rájátszása ne pörgetné fel a mérkőzések sokaságába némileg belefásult szurkolókat is. Márpedig mérkőzésből rengeteg volt az idén is. Néhány kiváló és nem kevés átlagos mellett vonal alattiakkal is szembesülhettünk bőven. Nem mondható, hogy az Erste Liga 2019/2020-as szezonja különlegesen magas színvonalat hozott volna eddig. Alapvető változások e tekintetben nem történtek egy év alatt.
Ám a rájátszással szembeni várakozások mégis felfokozottak. Még csak most jön a java, mindenki bizakodik, és senki sem tudhatja, hogy mi lesz ennek a vége.
Idén ketté-, sőt inkább háromfelé szakadt a mezőny a játékerőt tekintve a bajnokságunkban. Az alapszakaszban kiemelkedtek a tavalyi döntősök. Az FTC-Telekom gyakoribb pontvesztései miatt ? amelyeket egyrészt a sokfrontos igénybe vétel generált, másrészt azonban a tripla kupaszereplés szépségei kárpótolták is a híveket ? a Sportklub tükörsimán behúzta az 1-es pozíciót a középszakaszra. A hasonló erejűnek látszó harmadik-hetedik helyezettek mögött a Fehérvári Titánok, a Hokiklub Budapest és a Schiller-Vasas trió végzett. Ők nem sok kárt tudtak tenni tétmérkőzéseken a legjobbakban, igaz, többükből is kijött néhány kifejezetten bravúros eredmény.
A középszakaszban aztán óriási fordulat következett. A legjobbjait érintő sérülések jelentős mértékben hátráltatták ugyan a Szeredát, de így is meghökkentő, hogy nyolc meccséből hetet bukva a felsőház utolsó helyén végzett, ezért pályahátrányból indul számára a negyeddöntő.
Ezért is érdemes óvatosan bánni a jóslatokkal az egyenes kieséses szakaszban. Hogy az esetleges megérzésekből mi válik valóra, hamarosan kiderül. Mi most úgy látjuk, hogy mind a négy párharcban ? FTC-Telekom?Fehérvári Titánok, Dunaújvárosi Acélbikák?UTE, Corona Brassó?Gyergyó HK, DEAC?SC Csíkszereda ? megvan a lehetőség a kiélezett csatára. Ne kerteljünk: a címvédő a továbbjutás toronymagas esélyese, ám a másik három pár esetében tényleg a közhelyes ötven-ötven százalékot jelölnénk meg. Ugyanakkor az már most biztos, hogy az elődöntőben legalább két magyarországi és egy erdélyi csapat ott lesz. Hogy kettő-kettő vagy három-egy lesz végül az arány, az a DEAC?Sportklubon múlik.
A legjobb magyarországi klubcsapatok nem sok extra élményben részesítették szurkolóikat a szezonban. Ez most az összes külföldön játszóra igaz ? bár még bármelyikük megtáltosodhat ?, így jelen állás szerint úgy tűnik: az FTC-Telekomot illetheti az év csapata cím. Fodor Szabolcs együttese már kétszer is kivágta a rezet a 22 év után megszerzett bajnoki címe óta. Előbb azzal, hogy ment egy kört a Kontinentális Kupában ? sőt a következő fordulóban is gyönyörűen helytállt ?, utána azzal, hogy minden előzetes latolgatásra rácáfolva hazavitte a Magyar Kupát az EBEL- és az Extraliga-gárdák elől. El ne felejtsük: mindezek után az Erste Liga-középszakaszt is megnyerte. A kép persze akkor lenne hibátlan, ha a címvédés is összejönne ? viszont ehhez még lesz néhány szava egy-két kihívónak.
Elvégre adott a lehetőség, hogy mások is elkényeztessék végre az értük szorítókat. Az összes szurkolótáborra ráférne ez. Ha már itt tartunk: a rájátszásban jó lenne sokkal több nézőt és sokkal több kiváló hokihangulatban zajló, telt házas meccset látni. (Nyilván nívós bíráskodás mellett. Az elmúlt hónapokban örömmel tapasztaltuk e téren a fejlődést. Hasonló folytatásban bízunk.) Sokszor leírtuk, mert igen fontos: a jégkorong szórakoztatóipari termék. Ha kevesen nézik, kevesebbet ér a produkció. A szurkolók és a nézők nem vezethetők az orruknál fogva. Ahol izgalom, szenvedély, pörgés és szív van, oda többen fognak járni, mint oda, ahol mindezek nincsenek. És ott, ahol többen vannak, nagyobb a sansz, hogy ne a háborúskodás, hanem a fesztiválhangulat uralkodjon, amint az a hokihoz illik. Az anyázásnak és a fröcsögésnek a mi sportunk környékén nincs keresnivalója. Az anyázásnak és a fröcsögésnek semmi köze a szenvedélyhez. Lévén, hogy a szenvedély alapvetően nemes dolog.
Reményt keltő volt az is nemrégiben, hogy az Erste Ligából érkezett válogatott játékosok megmutatták: tűzben is lehet rájuk számítani. Az olimpiai selejtezőből ügyes, okos, taktikus játékkal jutott tovább Magyarország. Ebben meghatározó szerepet játszottak a hazai liga legjobbjai is. Tegyük hozzá, a székely és a román legények Tallinn után Nottinghamben is a várakozások felett szerepeltek. A magyar bázisú bajnokság őket is felkészítette erre. Mostantól valamennyien újra bizonyíthatnak a rájátszásban is.
fotó: Szűcs Attila/MJSZ
