Bálizs Bence az egyik olyan karakter, akire mindig is felnéztem

Elsőként Farkas Rolandot kérdeztük a férfiválogatott lengyelországi elutazása előtt tartott szerdai edzésen a Tüskecsarnokban.

Pályafutásod során másodjára öltheted magadra a címeres mezt. Milyen érzés kvázi újoncként itt lenni a felnőttválogatottban?

Rendkívüli, hiszen eddig „csak” az U25-ös válogatottban mutatkozhattam be, most pedig tagja lehetek az élesítés előtt álló világbajnoki keretnek – ezt pedig kemény munkával szeretném meghálálni. Elképesztően jó itt lenni.

Hogyan fogadtak a társak, akadt esetleg köztük olyan, akire fiatalabban felnéztél?

Remek légkör uralkodik az öltözőben, a válogatott tagjai kimondottan pozitívan viszonyulnak egymáshoz. Nem titok, természetesen Brunya (Bálizs Bence – a szerk.) az egyik olyan karakter, akire mindig felnéztem, a MAC színeiben az első két kezdőévemet még az ő váltótársaként töltöttem. Ő egy olyan figura, aki mindenben segíti a fiatalokat, mind a jégen, mind pedig a pályán kívül. Gyakorta ellát instrukciókkal, legyen szó akár védéstechnikáról, akár bármi másról, ami már nem is a jégkoronggal kapcsolatos.

Érdekes szezonon vagy túl: tavaly, mondhatni, üstökösként robbantál be BJAHC kapujába – akkor még Kornakker Dániellel többnyire felváltva osztoztatok a kezdőtagságon -, idén viszont egyértelműen te voltál az első számú kapus. Majd’ duplaannyit védtél, mint tavaly, a mutatóid picit romlottak ugyan, de még mindig 92% fölött és 2,8 kapott alatt vagy átlagban. Hogyan értékelnéd az idényedet egyéni, illetve csapatszinten?

Kornakker Danit sajnos rendkívül sok sérülés hátráltatta tavaly, és a felépülése után sem úgy jött ki a lépés neki, mint ahogyan azt eltervezte. Így váltam első számú kapussá, szerencsére a klub is bízott bennem, s abban, hogy én vagyok a megfelelő ember a feladatra. Idén a BJAHC tovább fiatalított a keretén, ezzel párhuzamosan szerencsére úgy alakult, hogy én is több szerepet kaptam, aminek természetesen nagyon örülök. Véleményem szerint egyénileg jó szezont zártam, rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam – csapatszinten viszont úgy érzem, ki kell mondani: lényegesen több volt ebben a brigádban…

Nagy a telítettség kapusposzton, milyen célokat tűztél ki az előttünk álló hetekre?

Nyilvánvalóan azért vagyok itt, s dolgozok keményen nap mint nap, hogy az én nevem is ott szerepelhessen az utazó keretben.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ