Három nagyprojektünk fut, de nincs elvetve a győri Erste-terv sem

Győrben az Erste Liga-csapat emlékezetes bedőlése után sem állt meg a hokiélet, szerteágazó terveket szövögetnek az egyik legjelentősebb vidéki városban. A futó projekteket egy ismerős arc, Odnoga Mátyás fogja össze, aki még játszik is, de 28 évesen egyre inkább a főállású edzősködés és menedzserkedés felé kacsingat.

Érdekes karrier Odnoga Mátyásé: a győri jégkorongozó játékosként egészen az Extraligáig vitte, gólt szerzett a válogatottban is, tavaly óta viszont már “csak” szülővárosa Andersen ligás-csapatában játszik. Győrben viszont egyszerre három – a gyorséttermével együtt négy – nagyobb projektet is visz: az Andersen mellett az U20-as, illetve a következő szezontól az EUHL-ben induló együttest is. Szó volt ezekről, arról, milyen úton jutott idáig, a hosszabb távú tervekről, de még a teqballról is.

Már év elején is volt róla szó, a következő szezonban pedig valóban elindul a Győr ez európai egyetemi bajnokságban, az EUHL-ben. Emellett marad az Andersen ligás csapat, ahol szintén szerepet vállalsz – hogy is van ez pontosan?

Hivatalosan az EUHL-es csapatnak leszek a vezetőedzője, de mellette gyakorlatilag a másik két futó győri nagyprojektünket, az U20-as és az Andersen ligás együttest is viszem Láday Lóránt segítségével. Nagy a brigádunk, mindenkit egybevéve lassan elérjük a 35-ös létszámot, de kell is ennyi ember, mert ezek a projektek összeadódva tulajdonképpen egy ötvenmeccses alapszakaszt tesznek ki.

A jégen is feltűnsz azért?

Igen, játszani is fogok még – az Andersenben és az EUHL-ben is, hiszen én is itt vagyok hallgató, a győri Széchenyi Egyetemen –, de egyre inkább kezdek átbillenni a főállású edzőszerep felé. Úgy látom, és tapasztalom testközelből, hogy ami most Győrben elindult, az egy remek alternatíva azoknak, akik már a privát életüket is szeretnék egyengetni, beleértve az egyetemi tanulmányokat is; de a sportot sem szeretnék abbahagyni, sőt viszonylag magas szinten akarják űzni. Nem véletlen, hogy olyan ismerős nevek lesznek nálunk, mint Madácsi Benedek, Almási Márk, vagy Nagy Márk, akik Erste Liga-közelből jönnek, vagy említhetem Kornakker Danit, aki az Andersenben lesz a kapusunk. Esetleg Fekete Botit, akivel még anno Újpesten játszottam együtt, végül egészségügyi dolgok miatt kellett felhagynia a profi karrierjével, de most az egyetem mellett jégkorongozik itt. Sok mindenkiről tudnék mesélni, akadnak olyanok is, akik akadémiáról jönnek, tavaly még U20-as válogatottak voltak, de az egyetem mellett a legmagasabb szintet már nem tudták bevállalni – például Kiss Ádám, Jávor Bendegúz, akik a BGE-re járnak, de közben mi nyújtottunk nekik egy ilyen rugalmas lehetőséget, hogy lejárhatnak hozzánk az edzésekre, és minél több meccsen is részt vehetnek. De az U20-as csapat is egy kiváló lehetőség azoknak, akik vagy ugyanígy egyetemre járnak, vagy esetleg még érettségi előtt állnak, nem véletlen, hogy legnagyobbrészt a győri játékosok adják a csapat magját.

forrás: unigyorsport.hu

Mi lehet ezeknek a projekteknek a kifutása? Változatlanul cél Győrben, hogy újra Erste ligás csapata legyen az egyik legfontosabb vidéki városnak?

Az egész projekt úgy indult tavaly, hogy tőlem azt kérték, lehetőleg olyan alapjátékosokat szedjek össze, akikre lehet építeni hosszabb távon is – tehát az Erste Liga-projekt egyáltalán nincs elvetve. Az egyetemi ligás csapatunkról pedig azt kell tudni, hogy a győri egyetem nemcsak szponzora, hanem egyben az egyik fenntartója is – kicsit talán a DEAC-hoz tudnám hasonlítani –, egyúttal nagyon jó a közreműködés az ETO HC-val együtt is, tehát igen, vannak komolyabb hosszútávú tervek.

Neked miként alakult így a pályád íve? Elvégre még mindig csak 28 vagy, négy-öt éve még pont per meccses Erste Liga-csatár voltál, majd Extraliga-játékos és válogatott kerettag, gólszerző – nem érzed úgy, hogy több lett volna ebben a karrierben?

Az én pályafutásom csúcsa kétségkívül a szlovák Extraliga volt, az idő tájt, amikor még a válogatottban is játszhattam. Onnan következett egy rosszabb, lefelé tartó időszak, rengeteg sérüléssel, és kezdtem úgy érezni, hogy kicsit elegem lett abból, hogy csak és kizárólag a jégkorongról szól az életem, mindenemet a hokinak áldoztam fel és rendeltem alá. Így elkezdtem az életben más dolgokkal is foglalkozni – például itt, Győrben van egy gyorséttermem –, ugyanakkor viszont azt is éreztem, hogy hiányzik a sport, szóval ezért mondtam, hogy a saját bőrömön is érzem, jó ez az alternatíva, amit a Győr kínál. Elvégre aki az egész életét a hokiba tette bele, az nem tud, és nem is akar egyik napról a másikra csak úgy kilépni belőle; most is nagyon jó érzés, hogy egy jó csapatban, jó brigáddal lehet még hódolni az örök szerelemnek. Hogy ráadásul kizárólag magyar játékosokkal, csak külön pozitívum, főleg a mostani Erste Ligát elnézve – amikor még én játszottam ott, talán hat volt a légióskorlát, most gyakorlatilag az az alsó határ…

Akkor a családban a húgod, a női válogatott alapember Lotti marad az, aki változatlanul nagyon magas szinten űzi a jégkorongot – gondolom, folyamatosan kapcsolatban vagytok.

Természetesen, folyamatosan figyelemmel követem, és nagyon büszke vagyok rá. Remélem, hogy még nagyon sokáig a legmagasabb szinten játszhat, mert ha valaki, ő abszolút megérdemli azért a rengeteg munkáért és elkötelezettségért, amit ebbe az egészbe belerakott.

Még egy érdekes kitekintés: a hoki mellett egy viszonylag új sportágat, a magyar fejlesztésű teqballt is űzöd, a jelek szerint nem is rosszul. Na ez hogy jött?

Ez tulajdonképpen úgy, hogy Győrben, a strandon mindig lábteniszeztünk – vagy hétköznapiasabb nevén tengóztunk, ki hogy mondja –, és egy idő után elkezdtünk előbb csak ott kisebb amatőr versenyekre jelentkezni. Aztán az egyik barátomat elhívták dolgozni a teqballhoz, rajta keresztül jöttek az egyre rendszeresebb részvételek. Eleinte csak hobbiból jártunk le edzegetni heti egyszer, majd kétszer, aztán most már rendes edzések vannak, és komoly versenyekre is eljárunk, ami szerintem tök jó. Most ott tartunk, hogy már a világbajnokságra igyekszünk kijutni: az utolsó kvalifikációs kör van hátra, jelenleg másodikok vagyunk a csoportban, az első jut ki – nagy szerencse kellene, hogy meg tudjuk nyerni a csoportot, de ha idén nem is sikerülne, remélhetőleg jövőre már igen!

Matyas Odnoga turning into a legend with this skill – tag someone who you think can replicate this move
•#Teqball #WorldIsCurved #TeqballTour pic.twitter.com/07l9nvM0nY

— TEQBALL (@Teqball) May 26, 2022