A Rántott Hús búcsúja

7 év, 7 szezon, 7 nyári felkészülés (na jó, csak 6), avagy a Pesterzsébeti Jégcsarnok vezetése és a csillagok együttállása azt mutatta, hogy eljött az idő a továbblépésre. A magyar jégkorongsport egyik nagy értéke a múlté.

Szujó Bernadett és Fejes Attila a Jégkorongblogon keresztül kívánt elbúcsúzni elégedett fogyasztóitól, a hokivilág legjobb szendvicsének alkotóinak szívesen adtunk helyet erre:

?MOL Liga, utánpótlásmeccsek, műkori, jégtánc, gyorskorcsolya, inline-hoki, ballhoki. Nevetés, öröm, sírás, szurkolás, küzdelem, bunyó, balhé, botrány, halál. 7 év zanzája veletek.

Viszont magunkkal viszünk benneteket a szívünkben, mert ha más nem, a Rántott Húsra már nem tudunk nem úgy nézni. Mert ti tettétek híressé, a “világ legjobb rántott húsos szendvicsét” (ezt a jelzőt mi szerényen elfogadtuk), amelynek utolsó darabjaiért olykor-olykor közelharcot vívtatok, s találgattátok a blogon, szezon elején a titkát, hogy mitől ilyen, s emeljük-e az árát.

Szerencsére volt a két forralt bor mester is, Csabi, majd később Fecó, akik tökéletesre fejlesztették a jégpályák kihagyhatatlan italát. (Ami a mi személyes ízlésünknek már édes volt, de ti így szerettétek, ez az igazság.) A recept továbbra is top secret! A teánkról ezek után nem akarunk már csöpögni, mert az már végképp nagyképűség lenne (haha). Inkább emlékezzünk a pálinkákra, amit egy idő után csak illegalitásban tudtunk mérni, kizárólag a VIP-szektorban: konyhán, előkészítőben, raktáraink zugivóiban. De ez így volt fűszere a meccseknek, a családba tartozás érzésének.

A karbantartások után már mi is alig vártuk, hogy érezhessük a jég, a pálya illatát, reményekkel telve vártuk a MOL Liga indulását. Figyeltük az utánpótlásgyerekek növekedését, fejlődését és egyáltalán intenzíven és megélve imádtuk veletek a hokit.

6 MOL ligás szezonon vagyunk túl. Jó pár edzőt, játékost fogyasztottunk el. Ja, nem! Ők fogyasztottak nálunk. A Svéd Papi (Hakan Nygren) fogadott gyermekünkké, s a teraszunk szerves részévé vált három szezonra.

Sikerült veletek közösségi térré válni. Egy klub voltunk, ahol tanulószoba volt, gyermekmegőrző, Alvó Terrace Csomának, HockeyMom Sztésön, és apukák túlóra munkahelye. Sokszor együtt néztük s szurkoltuk végig más sportágak meccseit, vb-ket, olimpiákat. Jó volt.

Nem elköszönni szeretnénk, hanem itt, ilyen formán megköszönni nektek, kedves vendégeink a sok együtt töltött évet. Reményeink szerint a szó legszorosabb értelmében tudtunk benneteket vendégül látni, s megmaradunk jó emlékezetetekben. A meccseken, edzéseken mi is ott leszünk, ahogy eddig, s egy klasszikust idézve: “I?ll be back!” XD

Ui.: Atti, reméljük, s szívből kívánjuk, hogy nektek is ennyi emlékezetes, szép évet adjon majd a csarnok, s az oda járó közösség, a magyar jégtársadalom!”

Szujó Bernadett, Fejes Attila és a csapat: Nagy Csabi, Fruzsihugi, Rózsika néni, Sancika, Fecó, Lala, Niki, Ivánka, Zsolti, Atti, Füli, Kriszti, Zotya a Szamuráj Séf, Márti, Moncsi, Szilvi, Kata.