Benne van, hogy feljutunk, mindenki ezért fog küzdeni

Vannak fiatal ügyes játékosok, mondja Revák Zoltán, a világbajnokságra készülő inline-válogatott rutinos tagja.

Egy viszonylag bő kerettel edz két hete a válogatott, sok fiatallal kiegészülve. Hogyan látja a csapatot?

Aki játssza ezt a sportot, az tudja, hogy kell egy pár év, mire megszokja az ember az inline hokit a jégkorong után. Nagyon jó, hogy sokan vagyunk és van kivel dolgozni, már nem úgy mennek a dolgok, mint régen, amikor örültünk, hogy  összejött a világbajnoki utazó keret. Vannak fiatal ügyes játékosok, akik itt is meg akarják mutatni, hogy helyük van a válogatottban. Persze megvan a válogatott mag, akik évről évre itt vannak, de van sok tehetséges fiatal, akiket be lehet építeni. Majd az edző eldönti, hogy kik azok, akik érdemesek arra, hogy ott lehessenek a világbajnokságon.

Rutinos játékosként mennyire tudja segíteni a tapasztalatlanabbakat?

A fiatalok azért érdeklődnek, kérdezősködnek, és meghallgatnak minket, ha tanácsot adunk bizonyos dolgokban. Nekünk is új a helyzet most, hiszen új edzőnk van. Hoffmann Attilával sokan játszottunk együtt jégen és inline-ban is. Ez a helyzet más, hisz ő most az edzőnk, de a célunk továbbra is közös. Meg kell találnunk vele is a közös hangot, de ezzel nem lesz probléma. Már az elején elmondta, hogy mit vár el tőlünk, és hogyan képzeli ezt az egészet.  Tisztáztuk, hogy ő a főnök, és ő hozza meg a döntést mindenről, ezt pedig mi elfogadjuk. Úgy érzem, meg fogja tudni oldani a feladatot.

Az inline-nak van egy szabadidő jellege, de mégis fejlődik a sportág. A válogatottban milyen a mentalitás?

Egyre több csapat van Magyarországon, többen játsszák ezt a sportot, és a válogatottnál is nagyobb a merítési lehetőség. Az, hogy van Rendes világbajnoki felület van nálunk, már ez sokat számít, csak néhány éve gyakorolhatunk ilyenen. Az is pozitív, hogy ez a felület most már Budapesten található, így sokkal több játékoshoz eljut mind profi, mind amatőr szinten. Eddig Győrben volt csak, de Budapest azért közelebb van majdnem mindenkinek. A válogatottban a hazánkat képviseljük, és amikor ezt a mezt felhúzza az ember, onnantól kezdve ez már nem lehet szabadidős foglalkozás. Pénzt nem kapunk érte, de ugyanazt a körítést igen, mint a jégkorongosok. Ezért úgy gondolom, az a minimum, hogy odatesszük magunkat és mindent megteszünk azért, hogy a legjobbat nyújtsuk. A szabadidőnkből áldozunk a görhokira, de ez a mi döntésünk, nem kötelező itt lenni.

Milyen reális céljaink lehetnek a világbajnokságon?

Szerintem több új játékos kerül majd be a világbajnokságra utazó csapatba, és az új edző miatt a taktikánk is más lesz, mint eddig, tehát vannak változások. De az elmúlt években is csak nüanszokon múlt, hogy nem tudtunk felkerülni a top divízióba. A tavalyi szezon volt az, amelyik nekem személy szerint nagyon nagy csalódás volt, hiszen úgy éreztem, hogy bennünk van a feljutás, ehhez képest a negyeddöntőben kikaptunk. Tavaly csapat szinten nem voltunk elég jók, idén viszont remélem, hogy jobban összekovácsolódunk. Most is benne van, hogy feljutunk, mi pedig pontosan ezzel a céllal megyünk ki, mindenki ezért fog küzdeni.