Máris megvan a HSC első igazolása

Rajz Tamás szakosztályvezetőként kezdi el az építkezést a következő szezonra.

A hírt a klub sajtóközleménye tartalmazza, amelyben egy alapos bemutatkozó interjú is olvasható a frissen nevezett sportvezetővel, ebből közlünk szerkesztett részleteket.

“Itt születtem Csíkszeredában és 16 éves koromig itt is nevelkedtem, mint jégkorongozó. A rendszerváltáskor kerültem ki Magyarországra, pontosabban Székesfehérvárra, az Alba Volánhoz. 12 évet folyamatosan a Volánban játszottam a testvéremmel együtt (Rajz Tamás testvére a tragikusan fiatalon elhunyt Rajz Attila ? szerk. megj.). Miután már nem fértem be a csapatba, előbb az ausztriai Zell am Seehez, majd az Újpesthez szerződtem. Egyszerűen úgy fogalmaznék, hogy profi játékosként és jövendőbeli sportvezetőként is fehérvári hoki fáján nevelkedtem. Ott tanultam a rendszert, azt tudom magaménak és azt akarom továbbvinni a Sportklub jégkorongcsapatával is.

Három gyermeknek az édesapja vagyok, Csíkszeredában élek, itt is képzelem el a jövőt, és ezért vállaltam el ezt a felkérést. Ennek tükrében fogom végezni a munkámat. Ha érdemben itt nem tudok munkát végezni, nem fogom egy másik városban újrakezdeni ezt a szakmát. Itt élek, itt szeretnék bizonyítani. Ezért ebben a munkában nem a pénz motivál, hanem a sikerélmény, a presztízs és a szakmai kihívás. Hozzá szeretném tenni, hogy Budapesten a Testnevelési Főiskolán (TF) végeztem sportmenedzseri szakon. Mivel profi pályafutásom alatt több alkalommal voltam sérült és ezen időszakok alatt gyerekekkel foglalkozhattam a Volánnál, így nagyon hamar rájöttem, hogy nem az edzői hivatás érdekel igazán, hanem a csapat körüli életnek a megszervezése. Ehhez éreztem tehetséget, hogy ezeket a dolgokat megszervezzem és összerakjam.

Szerencsés egybeeséseknek köszönhetően a sportpályafutásom után elég gyorsan vállalkozóvá tudtam válni. Nem titok, hogy a szerencsejáték-iparban dolgozom, ami hasonlóan nehéz ágazat, mint a sport. Ott is embereket kell összehangolni úgy, hogy mindenki célja ugyanaz legyen. Szintén közös sikertényező mindkét helyen az adminisztráció és a pénz jó felhasználása. Tíz éve mondhatom magam sikeres vállalkozónak. A “sikerest” a saját léptékemhez mérem. E tíz év alatt bebizonyítottam magamnak, hogy nem csak sikeres vállalkozó, de sikeres menedzser is tudok lenni.

Mit szeretnél tenni a jégkorongcsapatnál?

Itt csupa olyan emberrel találkoztam, akik mind tenni akarnak valamit, senki nem az ügy ellen dolgozik. Ez egy nagyon pozitív dolog. Pont egy olyan ember személye hiányzott, aki ezt hathatósan össze tudja fogni. Ez a munka nem lesz könnyű, hiszen a támogatások több forrásból származnak, minden támogatónknak más és más elvárásai vannak. Olyan elvárásokat kell megfogalmazni az eredményességgel kapcsolatban, amelyek mindenki számára elfogadhatóak és amelyért mindenki egyformán lelkesen tud dolgozni. Itt látom a legfontosabb megoldásra váró problémát. Azt szeretném, hogy az utánpótlásnak és a csapatnak adjak egy jövőképet. Ezért az Alba Volánnal szorosabbá fűzném a kapcsolatot. Ez az út egyszer már elindult. A két város között már kiépült egy híd a testvérvárosi kapcsolattal. Ezt a hidat szeretném bejárni és feldíszíteni különböző szép dolgokkal a jégkorong által. Ebben már tettem lépéseket. A feltörekvő jégkorongozóknak lenne egy olyan jövőképük, hogy felkerülhetnének a fehérvári jégkorongcsapatba, hiszen tudjuk, hogy magasabb ligában játszanak. Karrierutat akarunk kínálni: utánpótlás, Sportklub, majd Sapa Fehérvár AV19.

Itt most a szavadba vágok egy pillanatra. Nem ugyanezt szolgálná az akadémia létrehozása, amit rebesgetnek?

A mai világban a gazdagok sportja a profi sport, ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni. Az akadémiai rendszer azért jó, mert a szerényebb anyagi körülmények között élő tehetséges sportolók elveszhetnek, amit az akadémiával meg lehet akadályozni. A tehetséges és a nem annyira tehetséges gyermek bekerül egy olyan rendszerbe, ahol nem feltétlenül az otthoni anyagi jólét határozza meg az ő továbbtanulását és fejlődését. A rendszer figyel rá, hogy a gyerek ne csak sportolóként fejlődjön, hanem majd a civil életben is megállja a helyét. Ezt saját tapasztalatból tudom, hiszen az unokaöcsém az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportolója és látom, hogy az ottani nevelőedzők, hogyan követik figyelemmel a tanulmányi eredményeket is. Ez fontos, hiszen az aktív sportolói élet után át kell térni a civil életre, ami gyakran nem könnyű. Az akadémia létrehozásáról, terveiről és hogy milyen rendszer alapján működne, sajnos nem tudok mit mondani. Ez egy többrétű történet, hiszen a Sportklubon kívül még ott van az Iskolás Sportklub is. Mindenképp egy pozitív történet lenne. Egyelőre viszont csak a konkrétumokról tudok beszélni.

Milyen alapelvek mentén gondoltad el a munkád?

Nevelni kell a játékosokat még azokat is, akik profi sportolók. Azt gondolom, hogy sok sebből vérzik az a szó, hogy profizmus itt Csíkszeredában, de akár beszélhetek a magyarországi sportolókról is, hiszen őket is jól ismerem. Onnan indul ki, hogy a játékos önmagának mit fogalmaz meg, hogy mit is akar. Szeret jégkorongozni és ebből pénz formájában profitálni akar. Csak gyakran azt nem fogják fel, a sportolói pályafutása alatt keresett pénzből nem tud majd megélni az utána következő években, vagyis a civil életben. Szeretném a játékosokat arra nevelni, hogy olyan szinten használják ki a jégkorong adta lehetőséget, hogy valamit le kell tenni az asztalra és ne csak a pénz legyen a motivációs tényező. Csak az marad utánuk, amit letesznek az asztalra, míg a pénzt elköltik. Amit az asztalra letesznek mint játékos, az végig fogja kísérni egész életüket és az alapján fogják majd megítélni őket. Az elmúlt nagy generációkat végigkíséri a tisztelet. Ők már rég nem abból a pénzből élnek, amit játékosként kerestek.

Továbbá fontosnak tartom a megjelenést. Számomra egy profi sportoló nem jelenhet meg rendezetlenül, ápolatlanul. Példakép kell legyen. Jön ezután a viselkedés. A közösségben való viselkedés fontos tényező. A jégpályán és az edzéseken való részvétel fontossága, miértje. A munkamorál és a hozzáállás kérdésköre. Azt tanultam a Volánban, hogy nem akkor kezdődik az edzés, amikor a jégre álltam, hanem akkor, amikor felkeltem. Mentálisan rá kell készülni. Ezek alapvető dolgok. A játékosokba megpróbálom belenevelni ezen alapelveket. Sokat akarok majd foglalkozni velük egyénileg és csoportosan is.

Egy csapat életében fontos a támogatók körének minél szélesebb skálája. Erre vannak-e elképzeléseid?

A munkám része az is, hogy a potenciális szponzorokat kell keressek. A jégkorong az a sport itt Csíkszeredában, amelyről napi szinten beszélnek attól függetlenül, hogy sikeres vagy sikertelen a csapat. Ha itt mi tudunk egy vérfrissítést csinálni, egy szellemi változást elérni, hogy az emberek lássák, hogy szervezett munka folyik, akkor a támogatók, ha kismértékben is, de elkezdenek mellénk állni. Nyilván ehhez kell egy jól szervezett munka. Ha ez majd látszani fog, akkor sikeresen vonhatunk be vállalkozókat, akik anyagilag is mellénk állnak. De nem feltétlenül csak a pénz a lényeg, hiszen jelen pillanatban is vannak olyan cégek, akik más formában is támogatják a csapatot.

A konkrét szakmai munka mikor fog elkezdődni? Melyek lesznek az első lépések?

Megkaptam a jelenlegi csíki játékosok szerződéseit. Azoknak is, akiknek ez lejárt és azoknak is, akiknek élő szerződésük van. Ennek alapján elkezdtem egy programot felállítani, amely szerint a játékosokkal egyénileg le fogok ülni beszélgetni. Szeretném látni, hogy a játékosoknak mi van a fejében, melyek az elképzeléseik. Vázolni akarom a mi elképzeléseinket és ezeket egy második, harmadik találkozásnál közös nevezőre hozni. Konkrét elképzelése van a támogatóknak, illetve a klub vezetőségének az edzői stáb felállítására vonatkozólag. Tárgyalunk, de aláírt szerződések még nincsenek. Elkezdtük a munkát, hogy ezzel is minél kevesebb idő menjen el. Április 1-re egy konkrét, bő 30 fős keretet szeretnék felállítani, akikből majd megtaláljuk azt a húszat, akikkel elkezdjük a nyári felkészülést.

Magyarországról is akarunk játékosokat igazolni. Azt akarjuk elérni, hogy ligán belül ne számítsanak a magyarországi játékosok légiósnak. Mindenképp a hazai csíki játékosokból állna a csapat gerince, akikhez megfelelő időpontban szeretnénk minőségi légiósokat igazolni. Ezen ügyben segíteni fog a Fehérvár AV19 vezetősége. Erre ígéretet kaptunk. Azt gondolom, ha sikerült egy jó fiatal, hazai gerincet kialakítani, akkor egy kis extrát lehet hozzájuk vásárolni.

Mit üzensz a szurkolóknak, támogatóknak?

Először is szeretném megköszönni a bizalmat, amelyet eddig kaptam és egyben a felkérést is. Jelen pillanatban türelmet kérek. Azoktól is, akik bíznak bennem és azoktól is, akik még nem. A legjobb tudásom szerint igyekszem dolgozni. A szkeptikusokat pedig arra kérem, hogy várják meg azt a pillanatot, amikor hibázni fogok.”