A Hydro Fehérvár AV19 sokadvirágzását élő tanárával, Magosi Bálinttal értékeltük a Magyar Kupa-hétvégét, a csapat sokat ígérő bajnoki szereplését, a koncisztenciát, s azt, meddig juthat ez az idei társaság optimális esetben, és mi kellene hozzá.
Az elmúlt évek kudarcos döntőire most elég markáns választ adtatok, egy percig sem hagytatok kérdést afelől, jelenleg melyik a legjobb magyar jégkorongcsapat. Mi volt a látványos különbség oka az előző finálékhoz képest?
Először is mindenki előtt szeretném kiemelni, hogy szerintem a BJAHC elleni döntő nem tükrözi teljes mértékben a valóságot, ugyanis a két csapaton kívüli körülmények is befolyásolták egy kicsit azt, hogy ezen a meccsen ennyire elszaladt a ló – gondolok itt a sorsolásra, például. De így öt év után kétségkívül illett már újra behúznunk a kupát, és nagyon örülök, hogy ezt Duduval a padon sikerült is.
A bajnokságban is egy elég jó flow-ban vagytok, az MK-hétvégén is látszott, hogy egyben van most a csapat, ez a siker adhat további lendületet itt az alapszakasz végére?
Azért ezt a két sorozatot eléggé külön kell kezelni, mert ez a kupa itt nyilván egy-egy mérkőzésről szólt, és ezeken tényleg bármi megtörténhet. A bajnokságban, úgy gondolom, viszonylag konstans teljesítménnyel tudtunk eddig előrukkolni, és az edzői stáb is, mi is azon vagyunk, hogy minél gyorsabban tudjunk regenerálódni a mérkőzésekre, hogy lehetőleg mindig meglegyen ez a folytonosság. Ez egyébként az utóbbi időben pont nem feltétlenül jött össze, de igen, én bízom abban, hogy ez a kupagyőzelem ad mindenkinek egyfajta plusz önbizalmat, hogy amikor nem is játszunk olyan nagyon jól, fárasztó védekezéssel olyankor is meg tudjuk nyerni a bajnoki meccseinket.
Egy-két hullámvölgyet leszámítva idén végig konzisztens teljesítményt nyújt a csapat is, te is: a helyzetkihasználásod feltűnően jó, nagyon elkaptál valamit, költői túlzással azt lehet mondani, Magó lő, gól. Ez mitől van?
Teljesen őszintén mondom, hogy nem tudom neked pontosan megmondani ennek az okait. Az biztos, hogy otthonról, a családtól nagyon sok segítséget kapok – és ez a többiekről is elmondható –, hogy megfelelően tudjunk pihenni, és minden meccsre úgy álljunk készen, ahogy ez elvárható tőlünk. Illetve az azért látszik idén, hogy mindenki próbál egy kicsit a másikért is küzdeni. Ha megnézzük a statisztikáinkat, nyilván az első néhány játékosunk és az őket követők között nagyobb a különbség, de azért tömören próbálunk játszani, és tud is mindenki termelni. A tavalyi szezon elég döcögősen ment, és azokat a mérkőzéseket például, amiket akkor rendre egy-egy góllal, a meccseink végén elbuktunk, idén nagyobb számban nyerjük meg.
forrás: ICEHL
Ti szoktátok a felszabadultság szót emlegetni, hogy talán a tavalyihoz képest kicsit ebben másabb az idei brigád – lehet ezzel összefüggésben ez a viszonylag kiegyensúlyozott teljesítmény?
Értem, hogy a legtöbben mire gondolnak ilyenkor, de én ezt a kérdéskört nem hegyezném ki Kevinre, én legalábbis személy szerint nagyon sokat tanultam tőle, nagyjából csak hálával tartozom neki. Azt, hogy mi történik a jégkorongon kívül, már nem az én tisztem megítélni. Az ugyanakkor igaz, hogy a mostani edzői stáb, Dudu, Tyler és Sammy egy kicsit lazábban közelíti meg azokat a hibákat, amelyek tavaly, tavalyelőtt még egészen másképpen voltak előadva. Emiatt a srácok egy kicsit – amire te is utaltál – valóban lazábbak, legalábbis én ezt látom. Lehet, hogy hibázok többet egy mérkőzésen, de benne van az is, hogy emiatt nem vesznek annyira előre, mint tavaly.
A rájátszás gyakorlatilag biztosnak mondható, és most már az alapszakasz-dobogó is egyre valószínűbb. Mi lehet ennek a vége?
A próféta szóljon belőled a dobogót illetően, de azért van még hét meccsünk az alapszakaszból, és ezek egy jó részét felsőházi csapatok ellen vívjuk. Mivel a rájátszás már valóban bebiztosítottnak tekinthető, így ezeken a meccseken tudjuk majd feltérképezni, mennyire állunk készen a playoffra. Ha tudnánk hozni ezeket a „felsőházi” meccseket, illetve azokat, amik, úgymond, kötelezőek, akkor gondolom úgy, hogy van rá esélyünk arra, hogy valami nagyon szépet tudjunk elérni, mint ahogy két éve tettük.
Mennyire tekintetek előre?
Amikor utazunk az adott a bajnokira, akkor mindig csak arra a mérkőzésre koncentrálunk. Nyilván a mérkőzés végén azért megnézzük a ligán belüli eredményeket, hogy mi történt éppen a mögöttünk, előttünk lévőkkel. De ha bajnokságot akarunk nyerni, akkor mindenféleképpen le kell győznünk olyan csapatokat is, amelyekkel mi ténylegesen összekerülhetünk majd a rájátszásban – például Klagenfurt, Salzburg, Linz, Villach, Bolzano. Ott meg már nem egy meccsen múlnak majd a nagy dolgok, mint az alapszakaszban. A playoffban négyszer játszunk egymás után, és ahhoz, hogy ezeket a párharcokat behúzzuk, tényleg ez a konstans teljesítmény, konstans együtt küzdés kell, ami, úgy gondolom, a szezon nyolcvan százalékában meg is van, de bízom benne, hogy még tovább kitart.
fotók: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19
