Az utóbbi idők egyik szembetűnő változása a világ jégkorongjában, hogy a finnek ? az örök szimpatikus vesztesek ? már nem elégedettek a bronzérmekkel. Összeültek, megbeszélték, és az eredmény itt is van: újabb és újabb világsztárok bukkannak fel. Most épp az U-korosztályokban, de a dolog természetéből adódik, hogy lesz ez ennél is látványosabb.
Az elmúlt három évben Finnország a junior– és ifjúsági világbajnokságokon három arany- és egy ezüstérmet szerzett. Egyre több cikk jelenik meg arról, hogy nem véletlenről vagy szerencsés csillagzat alatt született évfolyamokról szól a történet, hanem tudatos stratégiáról, utánpótlás-nevelésről, kooperációról. Mivel nekünk mindenkitől van mit tanulni, utánaolvastunk a történetnek. Az alábbiakban két sztorit olvashatnak összefűzve. Matt Larkin szakíró két éve megírta azt, aminek most tanúi vagyunk, a draftlottó kapcsán pedig Bob McKenzie aktualizálta ismereteinket rádiós műsorában, barátja és kollégája, a Finnországban élő Sami Hoffren segítségével.
***
Teemu Selanne a 2014-es téli olimpián 43 évesen megnyerte a torna legjobb játékosának járó MVP címet, bronzéremig vezette a sérülésektől tizedelt finn válogatottat. Ez csak egy újabb fejezet volt a karrierjében, ezt vártuk a jégkorong egyik klasszikus veteránjától, mióta az 1992-93-as szezonban berobbant. Selanne igazi felfedezés volt. Újoncként szerzett 76 gólja azóta is rekord, amelyek közül megannyi látványosra sikeredett. Minden tiszteletet megérdemel Jari Kurri is, akinek volt pár jó csapattársa Edmontonban, de Selanne azért volt különleges, mert ő volt az első finn, aki igazán dominálni tudott az NHL-ben a csapata sztárjaként.
Utat nyitott a finnek előtt, ám ezen az úton egyetlen honfitársa sem követte eddig. Láttunk egy sereg fantasztikus finn játékost az elmúlt években, a kapusiskolájukat valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, de egyikük sem tudott gólkirályi címet szerezni. Egy sem kaparintotta meg a legjobb védőnek járó Norris-díjat vagy a rájátszás MVP-jének dukáló Conn Smythe-trófeát. Finnországnak Selanne óta nincs szupersztárja.
Az elmúlt évek eseményei viszont jelentős változásokról tanúskodnak. 2013-ban a Florida Panthers a második helyen draftolta Alexander Barkovot (képünkön), majd hat hellyel később a Buffalo Sabres vitte el Rasmus Ristolainen hátvédet. A 2014-es junior-világbajnokságon a ravasz Teuvo Teravainen lett a gólkirály, a torna döntőjének hosszabbításában Ristolainen gólja jelentette a finnek aranyát. A minnesotai tehetséget, Mikael Granlundot a szocsi olimpián Selanne sortársaként beválogatták a torna All Star-csapatába.
Az új finn korosztály úton van, és tahja nemcsak imádni való, leszegett fejű csapatjátékosok, vannak köztük potenciális szupersztárok és díjnyerők is. Kérdezzék csak meg az NHL-megfigyelőket. A Future Watch értékelői Teravainent és Ristolainent a rangsor 3. és 7. helyre rakták 2014-ben, Sami Vetanen 24. helyével három finn került a top 25-be. 2013-ban csak Granlund volt a top 30-ban. Míg Tuukka Rask kapust magasan értékelik az elmúlt években, 2007-2010-ig nem volt finn a legjobb 50-ben. 2011-ben egy volt, 2012-ben kettő, egy évvel később négy. Egyre jobb és jobb játékosok kerülnek elő Finnországból. De miért? Goran Stubb, az európai NHL-megfigyelők igazgatója szerint az egész egy csúcstalálkozóval kezdődött. A híres 2003-as svéd találkozó a jégkorongjuk fejlődése érdekében történt, és pár évvel ezelőtt Finnország is tartott egyet Helsinkiben, sokkal kevesebb hírveréssel. Edzők, megfigyelők, menedzserek és más hokiban érdekelt személyek voltak jelen.
?Megváltoztatták az edzések menetét, így az edzők most sokkal inkább az egyéni képességjavításra fektetik a hangsúlyt, mint korábban ? mondta Stubb. ? Svédország ugyanezt vitte véghez 2003-ban. Ők szállítják a legtöbb játékost Európából manapság, így tulajdonképpen a svéd modellt vették át a finnek.?
Stubb elgondolása szerint a csúcstalálkozó a fő ok, amiért több meghatározó finn tehetség bukkan fel. Ristolainen ? aki már a csúcstalálkozó utáni időszakban nevelkedett ? megerősíti az utánpótlásedzések változását az egyéni képességek érdekében. “Amikor gimnáziumba jártam, a reggeli edzéseken a mozgásokat és a lövéseket gyakoroltuk, a csatárok szintén a saját feladataikat iskolázták ? nyilatkozta. ? Délután már az egész csapat együtt edzett, akkor több csapatfeladatunk volt. Mindkettőből sokat tanultam.”
Barkov többek között annak köszönheti a második helyét a drafton, hogy két kimagasló évet játszott a felnőttek között a finn bajnokságban. A legtöbb európai tehetségnek nagy előnye ez a juniorligákban szocializálódott észak-amerikaiakkal szemben. Még ha egy fiatal számára előnyösebb is lenne az AHL, a kanadai jégkorong átigazolási szabályzata tiltja ettől a játékost, addig, míg ki nem töltötte junioréveit. Ehhez az adott szezon december 31-éig a huszadik életévet kell betöltenie, vagy négy esztendőt kell lehúznia a juniorkorosztályban.
A finnek felnőtt klubszezonok után érkeznek Észak-Amerikába, ami egyrészt a szükségből fakad, hisz a kluboknak fiatalokra van szükségük. Stubb szerint a finn Liiga pénzügyileg nem versenyezhet az NHL-lel, a KHL-lel, de még a német DEL-lel vagy a svájci bajnoksággal sem, így sok hazai játékos eligazol. A finn bajnokság résztvevőinek nincs más választásuk, mint fiatalokkal feltölteni a keretet.
?A finn klubok gyakran a saját korosztályos csapataikból pótolják a távozókat ? mondta Stubb. ? Ezért egy olyan játékos, mint Teravainen, aki 19 évesen jött Amerikába, előtte már három évet játszott a Liigában. Kasperi Kapanen, aki 2014-ben 18 évesen tette át a székhelyét Észak-Amerikába, szintén játszott két évet a felnőttekkel addig. Ez nagy előny. A finn tehetségek számára jobb Finnországban maradni, és az első osztályban játszani, mint az amerikai juniorligákban.?
Mikor a draftra jelentkeznek, jobban fel vannak készülve az NHL-re. Ristolainen már 19 évesen is 195 cm-es és 100 kg-s szörnyeteg volt, aki két évet küzdött felnőtt férfiak ellen a finn bajnokságban. ?Más felnőttek ellen játszani ? mondta. ? Többet kell gondolkodni. Türelmesebb vagyok, amikor felnőttekkel játszom. Amikor nézem a korosztályos finn mérkőzéseket, mindenki csak korcsolyázik, és össze-vissza lövik a pakkot. Amikor felnőttben megkapod a korongot, nem ütheted csak úgy el.?
***
A héten Sami Hoffren, a finn Sport Sanomat újság NHL-tudósítója egy rádióinterjúban beszélt hazája jégkorongjának fejlődéséről, valamint a legújabb tehetségekről. Szerinte ez a generáció már nem elégszik meg a bronzérmekkel, mint sok-sok éven át. Az U18-as és U20-as világbajnokságokon szerzett elsőségeik mutatják, mindent megtesznek a siker érdekében. Hoffren szerint is a koncepcióváltás állhat a siker mögött. Míg korábban a hangsúly a kapusok fejlesztésére és a feszes játékrendszer tanulására helyeződött, 2011 óta az egyéni képzés is előtérbe került, mert rájöttek, kiemelkedő játékosok nélkül nem érhetnek el komolyabb sikereket. Most már nagydarab játékosok is kikerülnek a finn műhelyekből, amire korábban nem volt példa, mivel az ő képzésük nehezebb, időigényesebb.
A közelgő NHL-draftokon előkelő helyeken húzhatnak ki finn játékosokat a csapatok. Az idei drafton a legjobb háromba várják Patrik Laine-t és Jesse Puljujarvit. Néhány szakértőnél Laine előrébb van a rangsorban, mint a svájci NLA-ban pallérozódó Auston Matthews, aki a szezon előtt az 1/1-es pozíció egyértelmű várományosa volt. Az észak-amerikai közvélemény szerint az első három választó nagyot nyerhet, mert az érintett srácok sokkal tehetségesebbek, mint a többiek.
Hoffren személy szerint Lainét húzná hamarabb, mint Puljujarvit, mert nem igazán látott még a lövéséhez hasonlót, szerinte a finn hoki történelmének egyik legtehetségesebb gólszerzőjéről van szó: ?Laine sokkal dinamikusabb, és jobban érti a hokit, mint Puljujarvi, aki inkább nagyszerű korcsolyázóképességével tűnik ki. Laine meghívást kapott a májusi A csoportos világbajnoki keretbe is, Puljujarvi ellenben várhatóan nem játszik, hisz pár napja még az U18-as vb megnyerésében játszott nagy szerepet.?
Szó esett Olli Juolevi fejlődéséről is, a fiatal hátvéd az OHL-es London Knights csapatában játszott idén, és 17 évesen lett az U20-as világbajnokság asszisztkirálya. Az az idei drafton várhatóan az első 10 között kelhet el. Néhány év múlva, amikor a mostani korosztály beérik, hatalmas sikerek kapujába kerülhet Finnország. Az említettek mellett ott van még Teemu Pulkkinen is a Detroit Red Wingsből, aki még csak 24, és bár hiába kezdte jól a szezont, sérülését követően nem tudta magát visszaverekedni a csapatba.
A finnek nemcsak az idei drafton lehetnek sztárok, hanem akár a jövő évin is, hisz az U18-as válogatottjukból Kristian Vesalainen, Eeli Tolvanen, Urho Vaakanainen, Jusso Valimaki előtt is szép jövő állhat. Hoffren szerint az 1998-99-ben született korosztály az új aranygenerációt jelentheti a finn hoki számára, de mivel az ő kiválasztásaikra még legalább egy évet várni kell, nehéz megjósolni, beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Nemrég még minden Puljujarviról szólt, Laine kis túlzással szóba sem került, most mégis mindenki utóbbiról áradozik.
A rangsorok mostani trendje nem a véletlennek köszönhető. Az egyéni képességjavítás és a juniorok felnőttek közti szerepeltetése mellett Finnországban a jégkorong iránti szenvedély is mindent visz. Míg más országokban ? mint Svéd- vagy Németországban ? a labdarúgás népszerűbb, Stubb szerint a finn fiatal sportolók 99-100 százaléka szeretne jégkorongozóvá válni. Már csak idő kérdése, amíg egyikük-másikuk feltűnik az NHL-góllövőlista élén, és felvésődik a nevük néhány trófeára.
